Amit az Il-14-esekről tudni kell, és tudni érdemes
A szálak összeérnek: a napokban frissen megjelent Il-14-es típusfüzet alkotója természetesen azonos azzal, aki a ferihegyi Repülőgép Emlékpark Il-14-esét ápoló, restauráló csapatot vezeti. Zsaludek Endre, the right man on the right place, ahogy az angol mondja, bár szakértelme éppenséggel nem korlátozódik az angolszász nyelvterület típusaira.
A Magyar Repüléstörténeti Társaság gondozásában megjelent remek kiadvány nagyon szerencsés, ez persze elmondható az egész sorozatra: a típusismertetőket típusfüzetként is szokták emlegetni. Elég a terjedelme, hogy elférjenek benne a legérdekesebb és legfontosabb információk, elég a formátum a jó minőségű ábrákra és fotókra, de a kívülálló érdeklődő számára is emészthető mennyiségű tudásanyag kerül ezekbe a remek kiadványokba, elérhető áron. Más kérdés, hogy ezeket akár egy komoly nagy kötetté is össze lehetne rakni, Li-2-es, MiG-15-ös, Il-18-as, Tu-154-es, Tu-134-es: az egy katonai kakukkfiókától eltekintve – hm, lehetne akár egy ilyen sorozat is: MiG-15, 17, 19, 31, 23, 29, Gripen! – kirajzolódik a magyar polgári légiközlekedés fővonala a háborútól egészen a Nagytuskók kivonásáig. – No akkor még egy ötlet: akár visszafelé is mehetnénk az időben, a Ju-52-estől a Fokker-féléken át az F-13-asig.
No de hagyjuk a szép ábrándokat, lássuk a most megjelent darabot. Egy típusismertető két típussal: a történelmi áttekintés során ugyanis nyilván kihagyhatatlan volt az előd, az Il-12-es felidézése. Az ilyen mozzanatok főképp azért érdekesek a nem szakértő számára, mert betekintést engednek a repülés fejlődésének lépcsőfokaiba. Megértjük, milyen igények alapján született egy koncepció, ez ügyben külön érdekes, mi az a nagyszabású terv (négymotoros majd harminc személyes túlnyomásos kabinnal, 400 kilométeres utazósebességgel), amit nem tudtak Iljusinék megvalósítani, helyette kellett, hogy megszülessen a háború végi realitásoknak megfelelő repülőgép. A másik, amit megért az ember, hogy milyen igények és tervezési módosítások hozzák létre az új típust az alaphoz képest, miért kellett aerodinamikailag áttervezni a 12-est ahhoz, hogy abból 14-es legyen, például hogy jobb legyen a gép vezethetősége minden repülési helyzetben, és egy motorral is.
És persze az érdekes részletek tömkelege: nekem az egyik kedvencem az a 12-esnél alkalmazott támasztórudas megoldás, ami megakadályozta, hogy amikor az utasok elindulnak a hátsó ajtó felé kiszálláskor, a gép lecsücsüljön a farkára, fenekére: úgy látszik ez a probléma hosszan kísérthette az Iljusin-irodát, hiszen sok-sok évvel később az interkontinentális négyhajtóműves Il-62-es farkát is alá kellett biztosítani egy behúzható, kerekes támasztórúddal. Hát igen, négy hajtómű – négyszer akkora súly ott hátul (a VC-10-esnél is kellett vajon ilyen trükk...?)
El ne felejtkezzünk közben az érdekes korabeli fotókról, és a sok mindent eláruló remek ábrákról is, például az utastér-elrendezés hét verziója, köztük a Malévé, illetve a kormánygépé, utóbbiról kiderül, hogy két kanapén is pihenhettek repülés közben az elvtársak. Hosszan érdemes csemegézni a típusvariánsok között, amelyek egyfelől a funkció szerint alakultak az utasszállítótól a teher- és deszant-változaton át a sarkvidéki repülésre szánt Polarig sítalpakkal, külön benzinfűtéssel és extra szigeteléssel. Másfelől más és más változatokat építettek Csehszlovákiában és az NDK-ban is.
A nemzetközi áttekintés országokra lebontva tárgyalja, hol hány gépet, milyen altípusokat használtak mikortól meddig, de persze a típus hazai üzemeltetéséről külön fejezet értekezik az ajándék VIP-géptől a Malév-madarakig. Külön táblázat érzékelteti, hogy a nemzetközi járatok hogyan nyitották ki az Il-14-es révén (a Li-2-eshez képest fokozottan) a világot a Malév előtt. Érdekes a különleges repülések világa: hogyan használták ejtőernyős rekordok felállítására a MAE-t, ilyen kissé hátborzongató részletekkel, mint hogy hétezer méter felett át-átesett olykor a gép, de azért csak kapaszkodott tovább 7600-ig... A visszaemlékezések sorában pedig ott a magyarázat sok mindenre: Fülöp András egykori főpilótánk és Hackermüller Tibor alezredes emlékei után ott olvashatók a szerző sorai is gyerekkori élményeiről, ahogy szülőháza felett húztak el a gépek, és akkor még nem értette, miért tűnik az egyik karcsúbb Il-14-esnek, mint a másik... (Mert az egyik egy hosszabb törzsű Avia volt.) Illetve ott olvashatjuk azt a mozzanatot is, hogyan lesz tanúja Zsaludek az utolsó magyar Il-14-es utolsó repülésének. A most Ferihegyen újjászületőben lévő Malvinka története természetesen megint csak külön fejezetet érdemel.
Komoly terjedelem az összes Magyarországon használt polgári és katonai gép fotója, sztorijának leírása: nemcsak a könyveknek, a repülőknek is megvan a maguk sorsa; majd az egyes gépek, változatok festésmintái. A pontos és igen részletes paraméterek után egy megint csak különösen érdekes rész, a légi és a földi üzemeltetési utasítás kivonatai, amelyekből például megtudjuk, hogyan kellett felszállni, emelkedni, süllyedni és leszállni az Il-14-essel, hogyan zajlott a gép karbantartása, mit kellett ellenőrizni két repülés között és hogyan kellett végrehajtani a nagyjavításokat. A gép, a motor és a légcsavar részletes ismertetése után a pilótafülke ismertetése sem marad el: a műszerfal, a navigátor meg a rádiós munkahelyének rajzos leírása, külön fejezet a műszereké illetve a rádiónavigációs berendezéseké. Majd a hátsó borító belső oldalán fotók a még létező hazai Il-14-esekről: Malvinkáról, a szolnoki múzeum 426-osáról és a budapesti Közlekedési Múzeumban őrzött darabokról.
További fontos információk: merthogy azt is érdemes tudni, hol veheti meg az ember ezt a príma kiadványt: A Magyar Repüléstörténeti Társaságnál, érdeklődni a mrt93@t-online.hu címen, az 1/332 2786 vagy a 30/9492475 telefonszámok valamelyikén; Pestszentlőrincen a Delta üzletház Repüléstörténeti kiállítóhelyén, 1183 Budapest Üllői út 440. I. emelet, csütörtök-péntek-szombat 10–18 óra között október végéig; a Közlekedési Múzeum boltjában, 1146 Budapest, Városligeti körút 11; valamint – a szerzőtől, érdeklődni a zsaludek@yahoo.com címen.
És még egy fontos hír: Zsaludek Endre szerint remélhető, hogy a jövőben a sorozat kiadása felgyorsul, és hasonló típusismertető készül a Jak-40-ről, a Boeing 737-ről, a Boeing 767-ről, Fokker 70-ről, és más, a magyar repülésben szerepet játszó jelentős típusokról is.
* * *
Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
