Akinek villogó a jele

Tisztázzuk az elején, Fehér „Lightbar” Márton jele cseresznye volt az oviban, de ha mai fejjel választhatna, biztosan villogót, esetleg fényhidat varrna a ruháiba, és rajzolna a Kis kukac könyvébe.

Amikor először meghallottuk, hogy van egy ember Budapesten, akinek több száz rendőrségi-, tűzoltó-, mentő- és mindenféle villogója, valamint 40 fényhídja van, azon elmélkedtünk, mi lehet ebben a jó. Később, amikor a fotós kollégával megláttuk a panelház tizedik emeltén a negyven négyzetméteres lakásban kialakított szentélyt, egyből feltört bennünk a gyermeki kíváncsiság: „Ez mi? És ez honnan van? Mesélj!”

És Marci mesélt. Amikor tizenkét éves volt, egy taxissal cserélte az övén lógó bilincset az első, Villtesz márkájú kék villogójára. Onnantól pedig nem volt megállás. A második lámpa egy kis Polski oldalindexe volt, amit az utcán talált, mostanra pedig olyan komoly gyűjteményt halmozott föl, hogy már a lakást végérvényesen kinőtte, de lassan a pincét is. A világ minden pontjáról gyűjti a pörgő-forgó, ledes, vagy éppen keringő villogókat. Az igazán komoly darabok értéke eléri a több száz dollárt, és közülük jó párból egyetlen – ráadásul működő – található Magyarországon, sőt, van amiből Európában is.

Ezt persze elsőre hitetlenkedve hallgattuk, de kiderült: a világ villogósai kapcsolatban vannak egymással, a szerzeményeikkel elbüszkélkednek a többieknek, és az egyes darabokat egymás között adják-veszik, cserélgetik. Marci ráadásul saját bevallása szerint „vezérhülyének” számít. Egész kis szubkultúrája van ennek az imádatnak világszerte.

A villogókon túl számos kiegészítő is része a gyűjteménynek, amikre azért van szükség, hogy ha bármi baj történik, például eltörik egy búra, legyen mire kicserélni. A legnagyobb feladat olyan alkatrészeket beszerezni, amiket évek-, vagy akár évtizedek óta nem gyártanak. Természetesen a szirénák sem hiányozhatnak egy efféle készletből. Ennek a szomszédok nem mindig örülnek annyira.

Az első kedvenc, amit Marci megmutatott, hazánkban egyedülálló, a Los Angeles-i rendőrségnél rendszeresített Arjent LED fényhíd. Egy hasonló van belőle a magyar rendőrségnél, de az minden szempontból sokkal rosszabb. Az LAPD verzió fénye olyan erős, hogy a gyártó szerint kifejezetten ellenjavallt belenézni, mert retinakárosodást okoz a bámészkodónak. Persze, úgy van kialakítva, hogy szükség esetén többféle villogási mintát tud, például van külön „Pursuit Flash” a látványos üldözésekhez, de ha kell, a fényerejét le lehet felezni. Értéke: 6000 dollár, de sikerült megszerezni nagyon jutányos áron, 500 dollárért.

A bemutatóban második, de a gyűjteményben első Villtesz villogót 1978-ban gyártották, és egészen 1984-ig ilyeneket használtak a rendőrségnél. A lámpa különlegessége, hogy az égőt és a tükröt egy Wartburg ablaktörlő-motorja hajtja. Ennek megfelelően csörgött-zörgött az autó tetején, ráadásul ha kiszívta a nap a búra színét, nem sok fénye maradt. A hozzá tartozó, 1970-es „visító” sziréna olyan, hogy bedarálja egy felnőtt ujját is, ha belenyúlkál. Erre bizonyíték nincsen, de egy ceruzát már megevett egyszer. Egy későbbi, 1988-as változat már lényegesen halkabb, hiszen magnómotor hajtja. Ez a gumitalpnak köszönhetően, körülbelül hatvan kilométer/óráig bírhatta az 1200-es Zsigulin. Kissé szoc, de a miénk.

A Villtesznek az elődje is megvan persze, ez a lengyel Elektra, amiről a magyarok koppintották a technológiát. Vagyis csak akarták, mert az eredeti lényegesen tartósabb lámpa volt. Magyarországon a Warszawákra és a Volgákra még ezt szerelték.

A gyűjteményben akad olyan lámpa is, amiből egyből harmincnyolc is van. Ez a mentőautókon található Hella KL 700-as villogó. Azt, hogy miért kell ennyi, Marci sem tudja, de amikor egy hivatalos leselejtezés során lehetősége nyílt kihagyhatatlan áron megszerezni mindet, nem volt rest, megvette az összeset. Jók cserealapnak.

A következő, műtárgyként szeretett lámpa, amit megtekintünk, hatalmas kincsnek számít. Ez egy Twinsonic zöld(!) fényhíd. Önnön tudatlanságunkat orvosoltuk ezzel, ugyanis ilyet sem a kolléga, sem én nem láttunk. A zöld színű lámpákat Amerikában, a nyolcvanas években a biztonsági szolgálatok használták, illetve mostanában az orvosok használják. Magyarországon a tűzoltóknál van rendszeresítve, a légzőbázist jelöli. A különlegessége abból is látható, hogy volt olyan, aki három fényhidat adott volna érte.

Azt is megtudtuk, és meg is néztük, hogy a New York-i rendőrautók piros-fehér fényhídját, az Egyesült Államokban közkedvelt piros-fehér nyalókabot után Candy Cain-nek hívják.

Marci gyűjtőszenvedélyének egyik kiegészítő hobbija, hogy szereti a filmekben hosszasan nézni, melyik villogó hogyan működik a valóságban. Persze, csak akkor, ha elfogadjuk, hogy a filmesek tartják magukat a valósághű ábrázoláshoz. A gyűjteményben számos olyan elem is megtalálható, amit mi magunk is ezerszer láthattunk már, csak nem tűnt föl. Ilyen például az Aerodynic fényhíd, amely a TJ Hooker és a Hazárd megye lordjai című sorozatok közkedvelt kelléke volt.

Akármennyire is szereti az ember az összes szerzeményét, mindig akad olyan, ami igazán kedvenc. Ebben az esetben a Bűnvadászokból, vagy az Ágyúgolyó futamból megismert amerikai Twin Beacon Ray villogó tölti be ezt a szerepet. Az 1967-ből származó villogó attól különleges, hogy a kék lámpa motorja hajtja a piros villogót mozgató láncot.

Látogatásunk végén a fotós kollégával megállapítottuk, hogy egy ilyen készlet végignézéséhez, és persze kipróbálásához napokra van szükség. A kezdeti kételkedésünk teljesen eloszlott, kicsit mi magunk is megfertőződtünk. Ennek ékes bizonyítéka a másnapi sms-váltás:

– Bakker, nézek egy ’80-as Ötvös Csöpi filmet, és tényleg Villtesz villogója van a Zsigulinak!
– Tegnap óta én is folyamatosan figyelem a villogókat az utcán és a tévében!