Air Race: sokadik kísérlete után a bajnok Mat Hall, végre – és ezzel vége...

Nos, a Makuhari öböl felett a téteknek megfelelően izgalmasan alakult a verseny. Az igazi dráma a tizennégyek futamában történt: a százezernyi hazai néző legnagyobb csalódására Ben Murphy és Muroya párbaja minimális különbséggel ugyan, de a brit javára dőlt el, és csak később derülhetett ki, hogy a „Szamuráj” a leggyorsabb vesztesként mégis tovább repülhetett.

McLeod gyorsabb volt az egykori világbajnok Dolderernél, de kisodródott a pályavonalról, és ez egy másodperces büntetést hozott, a német pilóta azonban az utolsó visszafordítóban elvesztette a lendületét, a fiatal kanadai mehetett tovább. Petr Kofstein azzal vesztett Mika Brageout ellenében, hogy túllépte az indulási sebesség-limitet, Bolton és Le Vot is tisztán repült de a francia gyorsabban, majd következett Goulian és Hall: az amerikai a szlalom-szakasz második pilonjánál kisodródott az ideális vonalról, az ausztrál viszont hibapont nélkül és gyorsabban fejezte be a köröket.

Ezután következett a döntő pillanat: az Ivanoff ellen repülő Sonka a kilences kapunál túl nagy terheléssel fordulózott, és ez az egy büntető másodperc a világbajnokságába került, kiesett a franciával szemben és nem ismételhette meg tavalyi sikerét. Mint később elmondta: az előző naphoz képest ellentétes szélirány is belejátszott, ami miatt (nyilván hátszélben) gyorsabban repült azon a pályaszakaszon, mint amit megszokott. Chambliss ezután hibapont nélkül volt gyorsabb, mint Velarde, de ezután mindenki a következő hullámra koncentrált.

A nyolcak futamának legfontosabb fejleményei: Le Vot sokat hibázott a repülése során, Brageout pedig túlhúzással, vagyis a túlterhelési határ, a tíz G átlépésével esett ki. a talpon maradt két nagy esélyes, Muroya és Hall is versenyben maradt, Kirby Chambliss és Pete McLeod társaságában.

Ők repülték tehát a döntő négyes futamot, amelyben McLeod hibázott, a másodikként repülő Hall hidegvérrel, tisztán és gyorsan repülte végig a pályát, Muroya azonban még gyorsabb volt, így a futamot végül a nézősereg örömére ő nyerte: de ami a döntő: Mat Hall a második helyezése révén, egyetlen egy ponttal(!) ugyan, de megelőzte a nyolcvan pontos Muroyát, és sokadik nekifutásra elnyerte az olyannyira áhított világbajnoki címet. Az eddigi listavezető Martin Sonkának pedig összetettben meg kellett elégednie a maga 68 pontjával, a harmadik hellyel. Hall a győzelme után arra emlékeztetett: negyedszer szerepelt a világbajnokságot eldöntő viadalok döntőjében, és ugyan jelezte, nem akarja ezt így kimondani, de megérdemelte végül a győzelmet.

Valamennyi versenyző elismeréssel szólt a hatalmas japán nézősereg keltette különleges hangulatról. Hall azt is kiemelte, hogy ez volt az utolsó alkalom, amikor végre elérte az összetettben a csúcsot. Mindössze négy idei futam végeztével – Abu Dhabi, Kazany, Balaton és Csiba – végül lezárult a Red Bull Air Race idei sorozata, de lezárult maga a világbajnoksági sorozat is, jövőre már nem pörögnek a gépek a pilonok között és fölött.

És akkor a nekrológ. Ez a légi versenysport ugyan kétségkívül fantasztikus pilótatudást, koncentráló képességet, felkészültséget követel, nem beszélve a kiterjedt háttérmunkáról, a gépek felkészítéséről, a stratégiák kialakításáról, és így tovább.

Ugyanakkor az is biztos, hogy a futamok már ritkán kapták meg azt a figyelmet, amit a korábbi években, és noha a helyszínen mindig nagy volt az érdeklődés, a kommunikációs versenyben gyaníthatóan nem sikerült megtartani a futamoknak a top pozíciót, annak ellenére, hogy láthatóan próbálkoztak jobb helyezkedéssel is a szervezők, például azzal, hogy a más, jeles sportágak nagy versenyeinek döntőjéhez képest vasárnap helyett szombatra tették át a tizennégyes-nyolcas-négyes összecsapásokat.

És az is biztos, hogy az egymásra képezett gépek, tehát valamelyest érzékelhető versenyhelyzetek ellenére az egyszerű néző nehezen tudta úgy követni a történéseket, mint amikor mondjuk két F1-es egy képkivágásban kergeti és előzgeti egymást a győzelemért. Nem beszélve arról, hogy az egyszer tény, miszerint szinte minden néző egyben vezet is, ha nem is versenyszinten, mégiscsak átélhetőbb élményt nyújt sokaknak, míg a repülés, egy szárnyas szerkezet irányítása három dimenzióban, azért messzebb van a többség hétköznapjaitól. Valljuk be, ennek a repülősportnak a leglátványosabb pillanatai a nem szakértő nézőknek – és a kommentátorok is akkor emelték a hangjukat – azok voltak, amikor egy gép a szárnyával elkaszált egy akadályt.

Nekünk talán leginkább Besenyei Péter kiválásával kezdett csökkenni ennek a sportágnak a vonzóereje, és nyilván az sem növelte a hazai népszerűséget, hogy a magyarországi futamot kitelepítették a Duna fölül Budapestről.

Viszont ehhez képest van egy nagyon jó hírünk, és a honi aviatika számára azért ez az igazán biztató: Besenyeit (és több más hazai ász-pilótát is) a mostani sűrű szezonban (Budaörs, Börgönd, Szeged) viszonylag sűrűn láthatjuk valamelyik repülőnap vendégeként, és a gyönyörű „igazi” műrepülő figurák mindenképp több esztétikumot hordoznak, komolyabb érzelmeket váltanak ki a nézőkből, mint a száguldás a pilonok között.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!