A vízimadár feltámadása, újra gyártják majd az Albatrosst

Mallard, majd Hu-16, G-111 és G-111T: egy remek amfíbia-sorozat, amelyre most is van igény.

Több mint hetven év után feléleszteni egy repülőgép-konstrukciót: több mint izgalmas, netán kockázatos vállalkozás, de mit lehet tenni, ha az adott kategóriában azóta sincs jobb...

A Grumman a negyvenes évek végén dobta piacra HU-16-os amfíbiáját, amelyet a híres Mallard továbbfejlesztéseként épült nem kevesebb, mint 466 példányban, annak megnövelt és erősebb motorokkal ellátott változataként. Az Albatross alapgépe lett az amerikai légierőnek, a Parti Őrségnek, a haditengerészetnek, repültek ezek a gépek Kanadában és a németeknél is, főképp szállító és kutató-mentő szerepkörben, de bőven volt civil üzemeltetője is G-111 verzióként a  légiközlekedésben is, a gyártása egészen 1961-ig tartott.

Egy ausztrál cég, az Amphibian Aerospace Industries úgy döntött, hogy modernizálja és gyártani kezdi a típust, létező igények alapján. Gondolhatunk itt az óceániai szigetvilág közösségeinek kapcsolatára, fontos részük lehet emberek mellett a létfontosságú ellátmányok szállításában, de érdemes belegondolni, mekkora szerep juthat egy ilyen gépnek egy – arra felé nem is túl ritka – természeti katasztrófa után, amikor a helikoptereknek túl nagyok lehetnek a távolságok, de a rendes leszállópályák esetleg használhatatlanokká válnak. De „egyszerű” tengeri mentések esetében is igen hasznos eszköz lehet a gép, mint ahogy korábbi évtizedeken át az is volt...

Mi az, ami most is vonzóvá teszi az Albatrosst? Egyfelől a konstrukció lényege, a repülő hajó vagy csónak, ahogy tetszik: ellentétben a ma szolgáló vízigépek többségével, nem egy szárazföldi konstrukció kapott a futók helyére pontonokat, hanem a géptest maga merül a vízre, ami a jövendő gyártó szerint sokkal stabilabb, rosszabb körülmények között is használható, hullámállóbb kialakítás.

A G-111 egy nem is létező kategória, rajta kívül nemigen volt olyan civil amfíbia, amely huszonnyolc utasra volt hitelesítve, a sorban legnagyobb is csak tizenkilenc utast szállíthat. Közismerten erős, robosztus az építése, miközben meglehetősen egyszerű megoldásokat alkalmaztak az egykori tervezők, és az új változat meg is tartja az eredeti, könnyű és erős alumínium-konstrukciót.

De persze ahhoz, hogy igazán vonzó legyen, ahhoz komoly átalakítások kellenek. Az új név, a G-111T is jelzi, hogy ez turbólégcsavaros gép lesz, az eredeti Wright R-1820 Cyclone csillagmotorok helyett az örökifjú és mindenre alkalmas, mindenfelé elterjedt Pratt & Whitney PT6A lesz az erősebb, megbízhatóbb, ugyanakkor mérsékelt fogyasztású hajtóműve a gépnek.

Természetesen a gép rendszereit is megújítják, az avionikát nemkülönben. A gyártás helyszíne pedig az észak-ausztráliai Darwin lesz, ahonnan a tervek szerint 2025-ben kerülhet ki egy újonnan épített gyártócsarnokból az első, újonnan gyártott G-111T Albatross.