A pilóták ősellensége: a microburst

A National Oceanic and Atmospheric Administration kutatója, Fernando Caracena cikke alapján:

Igen sok szélnyírásos balesetet analizáltak arra nézve, hogy pilótahiba volt-e, anélkül, hogy a hiba valódi okát felfedték volna. Legtöbbször az értékelés tévedett, mert alapvetően pilótahibára tippelt, de ilyet nem tudott megállapítani.

Figyelemre méltó félreértések keletkeztek a szélnyírás jelensége tekintetében, ami még mindig létező elem a pilóták kiképzési utasításaiban. Ezek a félreértések az emberi tényezőre alapulnak, amikor a pilótának szélnyírással kell szembenéznie. A kiképzés arról szól, hogy a nagy szupercellás viharokat el kell kerülni, merthogy így nem találkozhatunk microburstökkel.

Nincs arra nézve biztos adat, hogy bármely ismert microburst szupercellás viharokhoz kapcsolódna. Dr. Ted Fujita és dr. Fernando Caracena különös együtthatásokat észlelt e tekintetben: többször is hangsúlyozták, hogy a microburstök leginkább veszélytelennek látszó cellákból alakulnak ki. Több „szakértő” nem értett egyet velük, azt hangsúlyozva, hogy a szupercellás viharok a nagy széllel közeledő frontokhoz kötődnek. Ezek az úgynevezett szakértők vezető állású pilóták, akik az élet rózsás oldalán közelednek a microburst horrorja felé.

A repülésre legveszélyesebb szélnyírás a microburstből származik egy helyi zápor vagy vihar kapcsán. A repülőgép számára a leszállás vagy felszállás a kritikus idő. Viszont rendkívül száraz környezetben, kevés vagy semmi eső esetén is hurrikán erejűvé válhat a szél, elérheti a tornádó sebességét. Nedves környezetben a microburst sűrű záporba ágyazódhat, de hatása olyan váratlan lehet, amire egy pilóta sem készülhet fel.

Egy microburst leírása annak működésétől függ. Ha a szél jelenti a legnagyobb veszélyt, akkor a széllökések nagysága a fontos. Ha a térségben repülés folyik, a vízszintes szélnyírás kritikus értéke és a leáramlások mértéke a legfontosabb számba veendő tényező. A kísérletezések során a működési tényezők határozzák meg a fontos eseményeket, amik alapján a kutatók figyelmüket oda irányíthatják, ahová kell.

Caracena szerint:

A microburst egy háromdimenziós forgó, pusztító szél a felszín felett, amely kívülről energiát nyerve a föld felé irányul szokatlanul erős leáramlást gerjesztve. Kiterjedése akár 5 km is lehet, és élettartama csupán pár perc. Beágyazott, vízszintes tengely körül forgó örvényeket tartalmazhat, amelyek tornádóerősséget is elérhetnek, különleges veszélyt jelentve a fel- vagy leszálló repülőgépekre.

Fujita szerint:

A microburst egy heves leáramlás, amely az erős szél velejárója a földön vagy afölött. A pusztító szél akár egyenes, akár forgó, nagyon eltér a microbursttől. Egy nagy, forgó örvény a külső kiterjedését nézve elérheti a 4 km-t vízszintesen. Egy intenzív macroburst gyakran okoz széleskörű, tornádóra jellemző károkat. E pusztító szelek 5-30 percig élnek, de elérhetik a 60 m/secundum sebességet (215 km/óra).

A microburst ennek gyereke: egy kis, forgó leáramlás az ő külső segítségével, a durva  széllel. A kialakult forgó képződmény átmérője vízszintesen talán csak 4 km, de sokkal kevesebb is lehet, viszont begyorsulhat akár 75 m/sec sebességre is (270 km/óra). Odavágja a repülőgépet, mielőtt a kapitány a szendvicsébe haraphatott volna.

A legtragikusabb esetek egyike a Delta Lockheed 1011-esének lezuhanása volt 1985-ben Dallasban, a Fort Worth repülőtér pályája előtt.

Folytatjuk