A nemzetközi zöld stratégia a tengeri szállítmányozás visszaeséséhez vezethet

A Danish Ship Finance szerint a zöld átállás közvetett és közvetlen hatásai visszavethetik a hajóforgalmakat. 

Legutóbbi jelentésében a hajófinanszírozással foglalkozó, koppenhágai székhelyű vállalat új aspektusból vette górcső alá a Párizsi Klímaegyezmény célkitűzéseit: a zöld átállás, a nulla emisszió igénye ugyanis új technológiák alkalmazására sarkallják a gazdasági szereplőket. A folyamat során kevesebb lesz a szállítási igény, ami ugyanakkor hozzájárul a hajózási alágazat szén-dioxid kibocsátásának mérséklődéséhez is. 

A tengeri áruszállítás keretében jut el a az összes forgalmazott áru kilencven százaléka a megrendelőkhöz; a tengeri szállítmányozásban a világgazdaság szinte minden szektora érintett. Ugyanakkor a legnagyobb ügyfelek némelyike ​​már bejelentette, hogy 2040-ig nettó nullára kívánja csökkenteni tevékenységének karbonlábnyomát, egy évtizeddel megelőzve a párizsi megállapodás 2050-es céldátumát. Ez azt jelenti, hogy valószínűleg megváltoznak a rakománytípusok, a kereskedelmi eljárások, mivel a piaci szereplők hozzáigazítják működésüket céljaik eléréséhez. Ezek a változások felölelik a nagyobb energiahatékonyságot, a kevesebb gyártási hulladékot, az új energiaforrásokra való átállást és az ipari tevékenység áthelyezését.

Példaként a jelentés felhívja a figyelmet a üvegházhatású gázok kibocsátásának hét–kilenc százalékáért felelős acélgyártási szektorban lezajló változásokra. Az acél előállítása az alapanyagok, a vasérc és kokszolható szén nagy mennyiségű mozgatását igényli. Márpedig a vasérc és a kokszszén együttesen a tengeren szállított ömlesztett áruk egyharmadát teszi ki. Számos jelentős acélipari cég azonban a koksz helyett a hidrogén alkalmazásával kísérletezik a metallurgiai folyamatokban. Ha a zöld hidrogén kiváltja kokszot, utóbbi szállítására kisebb lesz az igény, sőt, egyes esetekben meg is szűnhet. Az új technológiai eljárás ugyanis lehetővé teszi azt, hogy az acélgyártást egy vasérclelőhely mellé telepítsék – például Nyugat-Ausztráliában, ahol a napenergia, a szélerőművek és a vasérc ugyanazon a helyen áll rendelkezésre –, márpedig ebben az esetben már nem lenne szükség az alapanyagoknak a tengeri szállítására.

Ez a forgatókönyv azonban nem máról holnapra fog megvalósulni. Mindazonáltal a Danish Ship Finance felhívja a figyelmet arra, hogy a körforgásos gazdaságra való átállás – ha nem is drámai, de mindenféleképpen jelentős mértékben – csökkentheti a transzóceáni útvonalakon szállított áruk mennyiségét. Ezzel párhuzamosan azonban fellendítheti a hulladékanyagok rövid távú szállítását az újrafelhasználás helyszínére.

Az alacsonyabb rakományvolumenekről megfogalmazott elképzelés hosszú távon lenne hatással a hajózásra. Rövid távon azonban a teljes elszállított mennyiség tovább nő. Árutonnamérföldben kifejezve a volumenek több mint negyven százalékkal gyarapodtak az elmúlt másfél évtizedben, és rendületlenül emelkednek.

A növekedés közepette a szén-dioxid kibocsátás csökkentése érdekében a tengeri szálltmányozásnak jobb energiahatékonyságot kell elérnie, ám ami a zöld üzemanyagokat illeti, a hajófinanszírozó rövid távon nem derülátó: „Jelenleg nincs egyértelmű megoldás a fenntartható üzemanyagok bevezetésére a hajózási alágazatban. A még nem elterjedt, fenntartható tüzelőanyagok felhasználása érdekében tett lépések rövid távon problémás beruházási lehetőségnek tűnnek, mivel negatív hozamot hozhatnak a befektetett tőke után, egészen addig, amíg a piacok el nem kezdik jutalmazni az ilyen képességeket." – figyelmeztet a Danish Ship Finance