A mostoha Baranya

Baranya vasútja az első csapást a trianoni békediktátum következtében szenvedte el: ahogy mindenhol, az új határ itt is vágott ketté olyan vasútvonalakat, amelyek fontos régiókat kötöttek össze, nélkülözhetetlen kereskedelmi útvonalakon. Nem járt jobban a két részletben, 1912-ben és 1913-ban átadott Pécs–Harkányfürdő–Dolnji Miholjac HÉV sem.

A vonal Baranya székhelye és az észak-horvátországi keskeny nyomközű hálózat között teremtett összeköttetést. Ez utóbbi a Drávától délre eső területeket hálózta be, így nem csoda, hogy a vonal első szakasza 1912. november 28-án Dolnji Miholjac és Harkányfürdő között épült meg. Bő fél évre rá, 1913. július 17-én kapott fővonali összeköttetést Pécs felé a vasút.

Trianon után a magyar oldalon fekvő Drávaszabolcs lett a végállomás, a horvát oldal néhány kilométeres nagyvasúti szakasza csonkán maradt. Az 1941. áprilisi területi revízió (a Baranya-háromszög visszacsatolása) a cikkben tárgyalt vasútvonalakat nem érintette, viszont az ötvenes évek „láncos kutya”-politikája, Jugoszláviának a nyugathoz hasonló ellenségként kezelése nagyban hozzájárult a terület kistelepüléseinek fokozatos elnéptelenedéséhez, és a vasúti forgalom csökkenéséhez is. Harkány és Drávaszabolcs között 1971. június 30-án közlekedett az utolsó vonat, a fő irány a beremendi (Trianon előtt pélmonostori) lett. A vonal már jóval korábban 63-as számon, Pécs–Harkányfürdő–Beremend néven szerepelt a menetrendkönyvekben.

1976. szeptember 1-jén megszűnt a Pécs–Harkány közvetlen összeköttetés is, a népszerű fürdőhelyet a személy-, valamint a beremendi mészkőbányát és cementgyárat a tehervonatok ezentúl az 1969-ben megépített Villány–Kistapolca szakaszon át közelíthették meg. A régi Beremend helyett Beremendi Cementmű néven a Barcs–Sellye–Villány vonalon új állomás épült. Harkány és Beremend 2007-ben, az előbb említett 62-es számú vonal forgalmának megszüntetésekor vesztette el végleg vasútját.