80 éves a moszkvai trolibusz-közlekedés, 1. rész

Ennek kapcsán szeretném bemutatni az ottani trolibusz ágazatot, főleg járműves szempontból: nem titkolom eddig én is annyit tudtam az ottani üzemről, hogy több mint ezer jármű van és ebből nagyon sok ZIU. Igyekszem ezt most kicsit részletesebben, a rendelkezésre álló források felhasználásával képet adni.

Nem véletlenül használom a fenti kissé körülményeskedő, hivatalosnak tűnő tagmondatot: gyakorlatilag a saját megfigyeléseimen, jegyzetelésemen túl az internet legdiplomatikusabban szólva sem mindig egybevágó és egyértelmű, döntően orosz nyelvű, cirill betűs anyagait olvasgattam. Legalább nem volt totálisan értelmetlen a gyerekkorom öt éve, amikor igyekeztek az orosz nyelvet megismertetni velem, magamat utólag értékelni hiteltelen, maradjunk annyiban, hogy mosolyogva betűztem a kapitalnij remont és hasonló, jól érthető kifejezéseket.

Kezdjük az ünnepséggel, a résztvevőkkel, majd jöjjenek az üzemelő járművek! A borongós november, a zsúfolt belvárosi utcák nem kedveztek a fotózásnak, ezúton köszönöm Fodor Illés barátomnak, hogy néhány használható képpel kisegített!

Maga az évfordulós esemény a legfinomabban szólva sem volt felemelő számomra (ez természetesen szubjektív véleményem, kérem, hogy senki nem lásson benne semmiféle ellenségességet: nem tagadom, tőlem távol áll az orosz kultúra, a mai modern Moszkva, de evvel együtt végtelenül becsülöm, nagyra értékelem, hogy azt az európai mértékhez képest összehasonlíthatatlanul és elképzelhetetlenül nagyobb rendszereket milyen széleskörű és jól együttműködő humán és egyéb erőforrás felhasználással képesek üzemeltetni).

A Bolsoj Színház előtt, a Vörös tér közvetlen szomszédságában álltak fel a parádé résztvevői délelőtt 11 órakor:  számos ZIU 9 és klónjaik (ezt majd később részletezem), MTB 82, ZIU 5 – talán a még ismert nevek közül a SzVARZ-kocsi volt említésre méltó. A kocsik szó szerint fél méterre álltak meg egymástól, a tömeg óriási volt, fotózásra esélyünk sem volt.

Az itthoni rendezvények megszokott közönségét láthattuk, a 10–12 éves szüleik által kísért jövő generációja és a kissé elnyűtt-elhanyagolt kinézetű, több fényképezőgépes, enyhén lökdösődő hardcore trolibusz barátokon túl megjelent egy kívánatos, de itthon még részben ismeretlen szegmens: csinos, huszonéves lányok fotóztak és járták végig járműveket nagy lelkesedéssel...

Délben megindult a felpakolás, elindultak vissza a kocsik a telephelyekre. Objektív okokból a már jobban fotózható vonulást nem láthattuk, mert Mosgortransos (helyi felszíni BKV) különjárati buszunk (kínai, Yutong) ekkor indult a Fili (3. számú) garázsba. Szerencsére itt az egyik SzVARZ-kocsit rendesen lehetett már fotózni (az ide van állomásítva), megtekinthettük a garázst, ami a megnyitáskor is már állt, úgyhogy pionír telep, nagyon büszkék is rá.

Kaptunk szoljanka levest – savanyú uborka olívabogyóval, nekem kicsit erős volt –, láthattuk a meghatározó Trolza- és BKM-kocsikat, úgyhogy ez mindenképp pozitív élmény volt. Az a kontraszt, hogy a díszteremben látható sok-sok vörös csillagos érdemrend megtekintése után közvetlen hosszú előadást hallottunk a jegybevétel fokozásáról (és ezt tényleg nagyon komolyan veszik, később erről is!) nem könnyen dolgozható fel.

Pontosan tudom, hogy az ilyen élményéket írásban átadni nálam tehetségesebbnek sem könnyű; csak egy apró adalék: a telephely akkora, hogy két kanárisárga gyermekszállító Liaz busz vitt minket körbe belül (amelyeken még egy kerékfényezést is megcsináltak a szitáló esőben állásidőben), és az alig több mint harminc vendég kabátjait szombat délben legalább három hölgy munkatárs kezelte a ruhatárban.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!