2001/09/11: a negyedik gép, a 93-as járat

Jason Dahl számára a repülés volt az első szerelem. Előbb lett pilótaigazolványa, mint autóra szóló jogosítványa. Már gimnáziumi tanulóként a Civil Air Patrol tagja lett (a légierő tartalékosaiból és önkéntesekből álló, szükséghelyzetekben a mentést és a hatóságok munkáját segítő kisgépes repülőszervezet).

– Jason gyorsan összeszedte a repülővírust – mondja Sandy Dahl, Jason felesége. – Ez egy olyan kórokozó, amit ha egyszer elkapsz, nem szabadulsz tőle.

Repülés iránti elhivatottsága vezette Jasont odáig, hogy karriert építsen mint utasszállító pilóta a United Airlinesnál. Nemcsak tehetséges pilóta volt, de elismert oktatóként is használta tehetségét, hogy másokat tanítson. Felelős volt pilóták szimulátoron való képzéséért és vizsgáztatásáért Denverben.

– Ő volt a Színvonal Kapitánya – mondta felesége. – Ez azt jelenti, hogy a legjobbak legjobbja.

Bár Jason Dahl szerelme a repülés volt, mégsem ez volt a teljes élete. A teljes életet a családja jelentette.

– Nagyon-nagyon ritkán hiányzott például egy születésnapról, és karácsonyról soha – mondta Sandy. – Igazán boldog család lehettünk volna. Az életemet pontosan olyanná változtatta, amilyennek egy életnek lennie kell: ő volt az igazi férfi, a férj és az apa.

Éppen a családja iránti szeretete vezette, amikor elcserélte beosztását a United 93-as járatára 2001. szeptember 11-ére, hogy szeptember 13-án, a házassági évfordulója napján biztosan otthon lehessen. Úgy tervezte, aznap elviszi Sandyt Londonba.

A Boeing 757-es, a 93-as járat Newarkból (New Jersey) készült felszállni reggel 8-kor, de több mint 25 perc késésben volt a nagy forgalom miatt. A hétfős személyzet mellett 33 utas ült még az utastérben. Négy további utas is felszállt, akikről később kiderült: gépeltérítők.

A négy, szeptember 11-én eltérített gép közül egyedül a 93-as járat nem indult el időben.

Négy perccel a 93-as járat felszállása után a 11-es járat már becsapódott a Kereskedelmi Központ északi tornyába. A 175-ös járat valamivel később a déli toronyba, a 77-es pedig még később a Pentagonba.

Sandy Dahl, aki légiutas-kísérőként dolgozott korábban a United Airlinesnál, szakértő szemekkel követte az eseményeket a tévé előtt ülve. Tudta, hogy férje a 93-as járat kapitánya, de nem hitte, hogy veszélyben van, mivel addigra már Chicago légterében kellett lennie. Azt nem tudta, hogy a gép indulása ennyire elhúzódott.

Fél tízkor, 46 perccel felszállás után, Ohio légterében megkezdődött a 93-as járat elleni terrortámadás. Csak sejtések vannak arról, hogy Jason Dahl kapitányt, valamint másodpilótáját, LeRoy Homert késsel támadták meg. A terroristák visszafordították a 93-as járatot keletre, és Washington felé vették az irányt. Az utasok kétségbeesetten hívták mobiltelefonjukon a családjukat és a rendőrséget. Addigra már értesültek a többi eltérített gépről és a tragédiákról. Elhatározták, hogy megrohamozzák a pilótakabint, és megpróbálják átvenni a gép vezetését.
Bár az utasok hősies próbálkozásai ma már jól dokumentáltak, időbe telt, mire nyilvánvalóvá vált, hogy azon a napon a pilótafülkében is egy hős ült.

– A férjemnek nagy szerepe volt ebben – mondta Sandy. – Nem volt hajlandó csak úgy átadni a gépét.

Az egyik, kabinban készült felvételen hallható, ahogy az eltérítő azt mondja, ne nyúljanak a vezérlőszervekhez. Megpróbálta robotpilótára állítani a gépet, hogy Washingtont vegye célba. Dahl kapitány megpróbálta ebben megakadályozni. Ekkor kaphatott olyan sérülést, amibe belehalt.

– Mielőtt mindez megtörtént, a robotpilóta háromszor is lekapcsolódott. A terroristának újra és újra be kellett állítania, végül már nem tudta, hová és merre, nem tudta, mit csinál, a háttérben lévő utasok pedig épp eléggé lefoglalták a figyelmét – mondta Sandy.

Az utasok többször megrohamozták a pilótafülkét. A 93-as járat mindössze 18 percre volt Washingtontól a lezuhanáskor. A négy eltérített gép közül csak ez az egy nem ért el a terroristák célpontjáig.

A mezőt, ahová a 93-as járat becsapódott, ma a Becsület Mezejének hívják.

Minden, ami megmaradt Sandynek: Jason Dahl repülési naplója, útlevele, jogosítványa, pilótaigazolványa, a háza kulcsai, és egyéb személyes dolgai.

Két nappal ötödik házassági évfordulójuk előtt vesztette el Sandy a férjét. Azt szeretné, ha nem felejtenék el őt. Ezért jár vissza Shanksville-be, ahol úgy érzi, az egész közösség szinte átöleli őt. A második hazája lett.

Ösztöndíjat alapítottak Jason Dahl nevével, amelyet évente azoknak a kollégistáknak adnak, akik a repülésben óhajtanak kiteljesedni. Máig 16 tanuló kapta meg az ösztöndíjat. Közülük néhányan máris kereskedelmi pilóták.

Tizenegy évvel a 93-as járat katasztrófája után Sandy csak egyet akar: Soha ne felejtsék el a 93-as járatot, és soha ne felejtsék el Jasont!