Szárnyak és szárnyasok, ha találkoznak

Portálunk is beszámolt arról, hogy a Qatar egyik A330-as utasszállítója Isztambulban kényszerleszállást hajtott végre, mert a gép egy madárral találkozott. Noha ezt az eseményt valóban eléggé kiemelten kezelte a nemzetközi sajtó is, azért tudni kell, hogy sajnos madarak és gépek ütközése nagyon nem számít ritkaságnak. Az isztambuli eset azért érdekes, mert készült egy videófelvétel is róla, és ezen látszik a hajtómű mögötti pillanatnyi lángcsóva, ami persze látványos és félelmetes jelenség, szerencsére a gép ettől még biztonságosan végre tudta hajtani a visszatérést és az egyhajtóműves leszállást, utóbbi egyébként része a pilóták kiképzésének és a gép a típusengedélyt is arra kapja, hogy biztonságosan repüljön az egyik hajtómű leállása esetén is.

Az isztambulinál sokkal jobb felvétel készült néhány éve Manchester repülőterén, látványosan bemutatkozik a felszállóban lévő gép jobb hajtóműve által produkált úgynevezett pompázs-jelenség, a kompresszor „nyomáslengése”. A 757-est az elhatározási sebesség elérése után érte az ütközés, a pilóták tökéletesen döntöttek, a felszállást folytatni kellett, a hajtóművet le kellett állítani és egy hajtóművel le kellett szállni.

A madarakkal való ütközést az utasszállítók hajtóműveinek legalábbis annyira kell bírniuk, hogy az elülső nagy lapátsor vagy hátrébb a további forgórészek valamelyike a károsodás ellenére ne robbanjon szét az affértól, és ezzel ne okozzon túl nagy további gondot. A nagy sebességgel kirepülő darabok ugyanis súlyos sérüléseket okozhatnak a gép más létfontosságú részein. Ezért vizsgálják minden hajtómű esetében egyrészt számítógépes szimulációval, aztán „fizikai” módon, „csirkeágyúval” is azt, hogyan reagál a szerkezet a madarakkal való találkozásra: a próba akkor sikeres, ha a ventilátor-fokozat lapátjai ugyan deformálódnak, de nem törnek el, és nem pörögnek a törzs vagy a szárny felé, például ahol az üzemanyagtartályok vannak.

A találkozás rendszerint tehát fel- és leszállás, emelkedés vagy süllyedés közben, tehát a repülés kritikusabb szakaszaiban történhet, bár a „világbajnok” egy olyan keselyű volt, amely 11 ezer 300 méter magasan ütközött egy repülőgéppel. De a legtöbbször a nem kívánt becsapódás a hajtóművekbe akkor történik, közvetlenül felszállás után, amikor a hajtómű a legnagyobb teljesítménnyel, legnagyobb fordulatszámmal dolgozik. Emlékezetes volt például a La Guardiáról felszállt A320-as esete a lúdcsapattal, amelynek következménye mindkét hajtómű elnémulása volt, majd a viszonylag sima és sikeres vízre szállás a Hudson folyón.

Sok esetben azonban a madarak nem a hajtóművel találkoznak, hanem a gép más részeivel, a belépőéllel vagy az orr-résszel. Kisgépeknél, amelyek szélvédője nem annyira ellenálló, veszélyesebb lehet például, ha a madár a pilótafülke ablakának csapódik, pláne, ha be is töri. Persze ezek nagygépek pilótái számára sem igazán kellemes események, de az esetek túlnyomó többségében nem okoznak már katasztrofális bajt.

Hogy a madárütközés mennyire gyakori, arról íme egy gyűjtemény az Aerolnside összefoglalója alapján. Augusztus 19.: az Aeroflot A321-ese Moszkva felől Tomszk repülőterén már a földetérés után, a betonon kapta egyik hajtóművébe a madarat, a gép biztonságosan elgurult a terminálig, de csak egy nappal később indulhatott vissza Moszkvába. Ugyancsak pénteken a China Airlines Tajpej–Manila-járata Manila 24-es pályájának megközelítése közben a bal szárnyával ütközött madárrajjal, ami megrongálta a fékszárnyat, a gép itt sem teljesíthette a visszajáratot.

Egy kínai társaság 737-esének ugyanezen a napon felszállás közben a gép egyik pitot-csövét tette tönkre madárütközés, ami azt jelentette, hogy az a berendezés nem biztosított megbízható sebességadatot, vissza kellett térni a repülőtérre, cseregép teljesítette a járatot. Egy argentin 737-es pedig Chiléből hazatérve, Buenos Aires egyik repülőterének megközelítése közben ütközött madárral, ami a baleseti összefoglaló szerint „átformálta a gép orr-részét”, a gép talán még mindig a földön vesztegel.

Mindez tehát mindössze két nap története, és ebben az adatbázisban csak a közforgalmi repülés eseményei szerepelnek. Miközben az is kétségtelen, hogy az utas- és teherszállítók mellett a forgószárnyasok, a kisebb munka-, túra- és sportgépek, a katonai gépek számára is veszélyforrás a madárütközés, leginkább a harci gépeknek nagy kockázat, amelyek le- és felszállósebessége jóval magasabb, emiatt az ütközés is nagyobb kárt tehet. A hajtóműbe kerülő tetem sokszor okozott már halálos balesetet is, különösen egyhajtóműves gépeknél, így halt meg például a hatvanas években a kiképzett amerikai űrhajósok egyike, Theodor Freeman.

A gépek megbízhatósága mellett a repülőterek felkészültségén is múlik, hogy különösen a madárvonulások időszakában sikerül-e elriasztani a szárnyasokat a pályák közvetlen közeléből. Portálunk néhány éve hangulatos helyszíni videó- és képriportban számolt be a ferihegyi madárriasztók munkájáról, és módszereikről, amelyek lényege, hogy a kis szárnyasok bántalmazása nélkül kell garantálni a nagy madarak biztonságos repülését. Elvégre az is tény, hogy a madarak használták előbb a légteret.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!