Nagy az öröm Földesen!

A Hajdú-Bihar megyei Földesen ez utóbbi megoldást voltak kénytelenek választani a faluközpontban lévő Karácsony Sándor Általános Iskola 290 tanulójának védelmében.

Földes térképét a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium gyalogátkelőhely-avatásra invitáló levelével íróasztal mellett összevetve, kezdetben nyilvánvalónak tűnt, hogy a problémát a településen átvezető 42-es út forgalma okozhatja. Fent nevezett iskola viszont a Karácsony Sándor téren, az Önkormányzat épülete mellett található, a 4085. számú út mellett, láthatóan mindenfajta forgalomtól távol. Az államtitkári megnyitóbeszéddel is kecsegtető meghívó emiatt annyira rejtélyes helyzetet vetített előre, hogy kénytelenek voltunk felkerekedni, helyben járva utána a problémának.

A helyszínen a novemberi időjárás miatt érthetően folyékony, sűrű sárral borított, de az egyéb utcaberendezési tárgyak állapotából ítélhetően vadonatúj gyalogátkelőhely fogadott. A Földes–Hajdúszovát–Debrecen út belterületi szakaszán sűrű sorokban vonulnak a legkülönfélébb mezőgazdasági haszonjárművek, tehergépjárművek. Új elemként az M35-ös autópálya építéséhez a sápi vasútállomásról követ szállító nyergesvontatók társultak a kifejezetten erős forgalomhoz, tevékenységük erősen hozzájárult a burkolatjeleket elfedő sár vastagodásához.

Az általános iskola két épületben működik, az egyik a művelődési házzal közös, a másik épület az út és az azt szegélyező park túloldalán található. A helyszínen megkérdezett járókelők egyöntetűen drámainak állították be a két tanítási óra között épületet és útoldalt váltó tanulók helyzetét, amelyet a különösen kritikus időszakokban a forgalomirányító szerepét is magukra vállaló pedagógusok kíséreltek meg könnyíteni. A tarthatatlan helyzet további súlyosbítója a most megszüntetett parkolósáv volt, ahonnan a tanulók a járművek közül szinte láthatatlanul rontottak a mezőgazdasági vontatók és bálázógépek közé. Ez azonban, hála az illetékes minisztériumokat és közútkezelőt tizenegy éven át levelekkel bombázó helyi politikusoknak, a múlté. Májusban megindult a tervezés, a drámai helyzet okán az egyébként elhúzódásra hajlamos engedélyezés kézivezérlése is olyan hatékonyan sikerült, hogy októberben megépülhetett tanulmányutunk tárgya.

A műtárgy korrekt módon kivitelezettnek tűnik, kétoldali fényvisszaverős pollersor és rávezető, fekete-fehér csíkos korlát hívja fel a figyelmet a sár alatt rejtőzködő főtémára, mellette acéloszlopon közvilágítási lámpa, amelyre az úttest fölé függesztett kettős sárga villogófényt applikáltak. Bár a barokkos tengelyeket kereső szemnek kissé diszharmonikus lehet a parki sétaút és díszkút direkt irányából kissé kimozdított vonalvezetés, a csomóponti távolságot és a belátható egyenes útszakasz minimális hosszát meghatározó, alkalmazandó rendelet ismerete gyorsan felülprogramozza az esztétikum irányába elkalandozó gondolatainkat.

A megnyitó helyszínen egyre több meghívott és bámészkodó gyűlik össze, a kultúrházból kigörgetik a hangosítás vezetékeit, közmunkások egy csoportja slagot ragadva mosni kezdi a burkolatot, legalább a szalagátvágásra eltüntetve a mindent maga alá gyűrő sarat. 13.50-kor, mikor Tasó László államtitkár Škoda Superb típusú gépkocsija begördül a művház elé, a gyalogátkelő hellyel-közzel megint tiszta, a közmunkások illendően az út túloldalára húzódtak, távolból képezve hátteret a bensőséges hangú megnyitóbeszédeknek.

Kezdésként Jeneiné dr. Egri Izabella polgármesterasszony mond köszönetet az illetékes minisztériumoknak és közútkezelőknek, ecsetelve a várakozással eltelt tizenegy év izgalmait. A következő felszólaló Bodó László, a térség országgyűlési képviselője, ügyes fordulattal, a gyerekek szempontjából veti össze a gondterhes múltat a perspektivikus jelennel, szinte látjuk, hogy a gyalogátkelőhely imént tisztára slagozott festéksávjai a jövőbe vezető út lépcsőfokait jelképezik. A szalagátvágás előtt a felszólalók sorát Tasó László államtitkár zárja, aki először elnézést kér a tizenegy éves késlekedésért, majd az állampolgárok testi épségéért aggódó Kormány szerepét hangsúlyozza, amely átlátva, hogy az óriás- és mikroberuházások csak egymást kiegészítve lehetnek hatékonyak, további hasonló beavatkozásokat tervez a térségben, ezek után mindjárt a 180 millió forintba kerülő, tervezett hajdúdorogi körforgalomra koncentrálva.

A beszédek után a szalagátvágás és a polgármesteri hivatalban lezajló szendvicsezéshez történő átvonulás egy jól megkoreografált körmenetnek is dicséretére válna. A közútkezelő narancssárga formaruhába öltözött munkatársai világító palacsintasütőkkel zárják le a forgalom elől az ünnepelt útszakaszt, a prominensek felsorakoznak a gyalogátkelőhelyen és miszlikbe vágják a nemzetiszínű szalagot. Nehéz szabadulni a homályos érzéstől, hogy valami nem stimmel...

Szendvicsezés közben tudatosul, hogy a szalagátvágás hibás beidegződésnek esett áldozatul, valószínűleg meg kellene ismételni. Az úttesten keresztirányban megejtett, számos közúti nagyberuházáson gyakorolt rituálé ugyanis az útpálya felavatására szolgál, a gyalogátkelőhely felavatásához azt 90 fokkal elforgatva kellett volna megejteni. Így a zebra felavatása lényegében elmaradt. De ez talán nem is baj. A gyalogátkelőhelyeket ugyanis legritkábban szokták felavatni, azokat még a jutalmazó és büntető államigazgatási rendszerekben is egyszerű, mindennapi településüzemeltetési rutin szerint létesítik és üzembe helyezik, többnyire említés nélkül.

Vélhetően üdvösebb lenne, ha ennél a gyakorlatnál maradnánk.