Lesz-e jövőjük? PZL-104 Wilgák Magyarországon

Szerzőnk időről időre, több-kevesebb sikerrel próbál harcolni portálunkon is megjelent cikkeivel füstbe ment repülőnapokért, eltűnőben lévő repülőgépekért, sportrepterekért, egy-egy olyan különleges darabért, mint a Malév Klub Ancsája, ami legalább festésében köztünk maradt az Aeroparkban. Ez alkalommal egy valamikor rendkívül népszerű típusról van szó: a vállszárnyas, csillagmotoros lengyel gépet szívesen használták például vitorlázógépek vontatására, és noha kétségtelen, hogy az üzemeltetése a mai üzemanyagárak mellett nem olcsó, amint ezt több közösségi oldal is mutatja, máshol, külföldön továbbra is szeretik, repülik ezeket a gépeket.

A PZL-104 Wilgák magyarországi története 1970-ben kezdődött, amikor a Rendőrség szerzett be két példányt a típusból. Az R-06 és R-07 jelzést viselő gépek közül az előbbi egy szűk évtized szolgálat után a Szolnoki Repülőmúzeum lakója lett az ezredfordulóig, ahonnan máig tisztázatlan körülmények közt kidobták, majd egy rövid budaörsi tartózkodást követően Budapesten az Árkád Üzletház egyik üzletében tűnt fel, ahol 2003-ban látták utoljára. További sorsa nem ismert. Társa, az R-07 mostanáig többé-kevésbé sikeresen átvészelte az idők viharait, és jelenleg a típus egyetlen üzemképes állapotban lévő példányaként állomásozik Budaörsön HA-SEF lajstromjel alatt.

Noha az elmúlt 48 év alatt összesen 24 Wilga repült magyar lajstromjellel, napjainkra mindössze négy példány maradt meg közülük hazánkban viszonylag épségben, meg egy-két maradvány lelhető még fel itt-ott. Jelen állás szerint egyedül a már említett HA-SEF alkalmas arra, hogy a levegőbe emelkedjen, de a hírek szerint sok az esély arra, hogy a típus utolsó hírmondója is végleg a földön rekedjen. A Bujtor István „Zsaruvér és Csigavér 3. - A szerencse fia” című filmből is ismert Wilga korábban kedvelt célpontja volt nyaranta Balatonfüreden a tó fölötti sétarepülésre vágyóknak, míg ezt a szolgáltatást el nem lehetetlenítették. Az utóbbi években leginkább a Legendák a Levegőben Repülőnapokon lehetett látni, illetve utasként repülni a géppel, a rendezvénysorozat állandó résztvevőjeként a HA-SEF többször felbukkant Dunakeszin és Szolnok-Szandaszőlősön, valamint egy-egy alkalommal Budaörsön és Hajdúszoboszlón.

A másik három egyben lévő Wilga közül Dunakeszin található a HA-SEP, az Opitz Nándor Repülőklub vontatógépe, amely 2015-ben repült utoljára, azóta a hangár mélyén várja sorsa jobbra fordulását.

Lassan egy évtizede már, hogy utoljára repült a HA-SED Kiskunfélegyházán. A gép a helyi reptéren kialakult anomáliák miatt a hangárban rekedt, de a közelmúltban kérdésessé vált, hogy meddig lesz ott, mivel nemrég változás történt a reptér üzemeltetésében és elképzelhető, hogy a rendteremtés szellemében nem lesz tovább hely a hangárban a Wilga számára.

Végül, de nem utolsó sorban a HA-SEJ is megvan még Dunavarsányban, a 2014-ben repülőbalesetben elhunyt Komócsi Zoltán magángyűjteményében. Azonban itt érdemes megemlíteni, hogy az R-06 szolnoki gyűjteményből való kikerülése óta nincs hivatalosan múzeumi célra megőrzött és kiállított példány a típusból. Az említett gépeken kívül a 2002-ben Békéscsabán összetört HA-SEC a szolnoki Életjel Mentőcsoport gyakorlatait segíti, a 2009-ben Gyöngyös-Pipishegyen összetört HA-SEO roncsai egy telepen várják, hogy valaki hasznosítsa belőlük, amit esetleg még lehet, illetve Dunakeszin a néhai HA-SET-ből is maradt még néhány darab.

A kérdés az, hogy milyen sors vár a megmaradt Wilgákra. Sikerül-e megoldani, és hosszú távra biztosítani, hogy a HA-SEF mint utolsó mohikán rendezett körülmények közt üzemelhessen, esetleg nyaranta visszatérhessen a Balatonhoz? Fog-e még valaha repülni a HA-SED és a HA-SEP, megtekinthető lesz-e valamikor kiállítva a HA-SEJ, vagy bármelyik másik gép?

Meglátásom szerint valahol az utolsó pillanatok egyikében vagyunk, amikor a feltett kérdések még akár megnyugtató módon is megválaszolhatók. Fontos, hogy ez a magyar repüléstörténetet több évtizeden át meghatározó típus ne tűnjön el nyom nélkül a magyar légtérből, maradjon belőle lehetőség szerint üzemképes és múzeumban megőrzött példány is az utókor számára. Ahogy a Legendák a Levegőben Repülőnapok is bizonyítják, a közönség szereti a típust, szívesen repülnek utasként a Wilgával. Jó lenne, ha erre minél több alkalommal nyílna lehetőség idén és a következő években, évtizedekben is.

Akit bővebben is érdekel a 24 magyar Wilga története, részletes információkat itt olvashat róluk.

(Szerkesztőségünk információi szerint bőven vannak a hazai repülőtársadalomban, akiket szép és/vagy izgalmas élmények fűznek a típushoz. Szívesen várjuk a Wilga-pilóták beszámolóit a gépről és repüléseikről, szintén szívesen fogadnánk friss információkat a gépek sorsáról.)

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!