Kétévente Stadler gyáravató

Aki kicsit is régebben járt a Stadler szolnoki üzemében, rá se ismer a tószegi vasút és az ipari park belső útja közötti telekre: fél év alatt húzták föl az újabb csarnokot, amely már többfunkciós: egyrészt növeli az eddigi alumíniumkocsiszekrány-gyártó kapacitást, másrészt ebben a csarnokban már összeszerelésre is lehetőség van. Vagy inkább lesz. Egyre biztosabbnak tűnik ugyanis, hogy a legújabb magyar Flirtöket sem itt fogják végszerelni.

Mint közismert, a Stadler újabb 42 négyrészes motorvonatot szállít a MÁV-Startnak és hatot a GYSEV-nek. Ez a megrendelés valamiképp összefügg a gyárbővítéssel, ha bizonyára nem is olyan direkt módon, ahogy a csütörtöki gyáravató egyik díszvendége, Orbán Viktor utalt erre: a svájci járműgyártó egy állami megrendelésért cserében végezte el az újabb beruházását, mondta Magyarország miniszterelnöke.

A 48 Delfinről ugyanis természetesen közbeszerzési eljárás végén szerződtek, ebben pedig (márcsak a teljes finanszírozást adó EU szabályai miatt sem) lehetett szempont, hogy bővül-e a szolnoki gyár. Éppen az bizonyítja, hogy a Stadler bizalommal van Magyarország iránt, hogy a 2009-ben felavatott és 2011-ben bővített üzem újabb fejlesztéséről már akkor megszületett a döntés, amikor a motorvonattendert még ki se írták.

A vasúttársaságokat tulajdonló és a finanszírozást jelentő uniós pénzek fölött diszponáló magyar állam persze évekkel korábban is dönthetett volna motorvonatok vásárlásáról, ebben az esetben bizonyára olyan terminussal kellene szállítani a Flirtöket, hogy lenne idő az új csarnokban beüzemelni az új tevékenységet (betanítani például a dolgozókat), így megvalósulhatna az a persze inkább csak szimbolikus jelentőségű álom, hogy a magyar motorvonatok végszerelése is Magyarországon menjen végbe, mondják most a Stadlernél.

A hivatalos álláspontjuk az, hogy vizsgálják a végső összeszerelés lehetőségét, magyarán az elsődleges szempont az, hogy egyáltalán elkészüljön a 48 új négyrészes, alacsonypadlós motorvonat, a tendert ugyanis, hogy még az EU Közop programjának 2015-ig létező támagatását lehessen fölhasználni, igen szoros határidővel írták ki. Nem véletlen, hogy a Stadler konkurensei nem is adtak be ajánlatot a szállításra.

Márpedig a sikeres teljesítésben Szolnok a leginkább a alumíniumkocsiszekrény-gyártóként tud részt venni. Az eredetileg 200 szekrényre tervezett éves kapacitás a bővítéssel idén 370-re, jövőre legalább 500-ra nő. Azaz évente 125 négyrészes Flirt kocsitestei is készülhetnének évente Szolnokon. E tekintetben tehát nemcsak a 48-as magyar megrendelés, de más Flirtök (köztük az új, jobb ütközési biztonsággal jellemezhető), GTW-k, emeletes Dostók, valamint széles nyomtávú és űrszelvényű motorvonatok előállításában vesz részt az üzem, jelenleg éppen a német, a lengyel az észt és a fehérorosz piacra.

És persze a magyarra, hiszen a GYSEV-nek egy korábbi, egy éve megkötött szerződés keretében eladott négy Flirt kocsiszekrényei is itt készülnek, sőt, az egyik, a fényezése alapján jól láthatóan a zöld-sárga regionális vasútnak szánt vagontestet ünnepélyesen le is leplezték az eseményen.

Peter Spuhler, a Stadler Rail-csoport tulajdonos vezérigazgatója szintén a cég és Magyarország közötti bizalomról beszélt, a folyamatos együttműködés legújabb fázisa nyomán a mostani négyszáz Stadler-alkalmazott mellé még legalább kétszázat vesznek majd föl.

De nemcsak mennyiségileg bővül Szolnok: az összeszerelés mellett most avatták a csoport forgóvázjavító kompetencia-központját is, rámutatva egyben annak a manapság divatos vitának az értelmetlenségére, amely a gyártás vagy szolgáltatás (lásd még: „termelés” vagy „spekuláció”) kérdésében próbál dönteni: íme, egy virtigli gyáripari egység is végez szolgáltató jellegű feladatokat, ahogy a Stadler pusztaszabolcsi karbantartóbázisa is.