Hortyog az egyik pilóta. Sőt, a másik is?
Kellemetlen adatok. A BALPA (British Airline Pilots Association), vagyis a brit légiforgalmi pilóták egyesülete szerint egy felmérés során tagjainak csaknem a fele beismerte: előfordult, hogy repülés közben elaludt a pilótafülkében. Maga a BALPA becsüli úgy, hogy ez csak a jéghegy csúcsa, különös tekintettel arra, hogy a diszkréten kezelt felmérés adatai szerint a menet közben felébredő repülőgépvezetők egyharmada a kollégáját is szundikálva találta a másik ülésben!
A döbbenetes adatok a londoni parlament közlekedési bizottságának ülésén is elhangzottak, ahol az európai repülésbiztonsági szervezet, a EASA által javasolt új szabályokról vitatkoztak törvényhozók és a kérdés érintettjei, tehát a közlekedési miniszter, a légitársaságok és a pilótaszervezetek emberei.
A Flight International összefoglalója szerint azt megfelelőnek tartották, hogy az unión belül legyenek azonos szabályok a munkaidőről, a kötelező pihenőről. Ugyanakkor a pilótaszervezetek azt kifogásolták, hogy az Egyesült Királyságban érvényes szigorú korlátozásokat a közös reguláció némiképp oldaná. Mindeközben, mint beszámoltunk róla, az amerikai szövetségi légügyi hivatal, az FAA most készül alaposan megszigorítani a maga rendelkezéseit a kötelező pihenőidőról.
A legkomolyabb vita például arról szólt, hogy vajon repült időnek vagy pihenőidőnek számít-e, ha a már járatra jelentkezett személyzet kénytelen néhány órát még várakozással tölteni a földön. A britek azt mondják, hogy ezt ugyanúgy kell kezelni, mintha a pilóta repülne, hiszen szolgálatban van, igazán nem tud már pihenni. Ha egy ilyen, mondjuk négyórás, várakozási periódust nem számítanak repülőidőnek, előfordulhat extrém esetben, hogy ha egy repülőgép-vezető ébredés után két órával jelentkezik szolgálatra, majd négy órát várakozik a járat indulására, és ébredése után 22 órával hajtja végre a leszállást.
Mint arról az iho/repülés is beszámolt, a repülésbiztonsági szakemberek igen komolyan foglalkoznak a pilótafáradtság kockázataival. Főképp a kisebb regionális vagy diszkont-légitársaságok járatain a kialvatlan pilótáknak olykor túl sok fel- és leszállást kell belezsúfolniuk a munkanapjukba. Komoly faktora volt az elmúlt években például a buffalói balesetnek és a mangalori katasztrófának a személyzet fáradtsága. Ugyanakkor az interkontinentális járatok is egyre hosszabbak, igaz, ezeken az olykor már 16 órás repüléseken rendszerint van váltószemélyzet is a fedélzeten.
