Fa Nándor új éve

Hegyeshalom után virradt, kellemes százharminccal csorogtunk az autópályán Budapest felé. A vételi viszonyok végre lehetővé tették, hogy magyar FM-et hallgassunk, „A kormány a jövő évi költségvetésről tárgyalt”, „Horvátország az Európa Tanács teljes jogú tagjává vált”, „Bill Clinton fölényes győzelmet aratott Bob Dole felett az amerikai elnökválasztáson”, „Fa Nándor visszafordult a Vendée Globe földkerülő vitorlásversenyen”.

Miiii? Két napja láttuk eltűnni hatvanlábasát a horizont mögött, Fa tele volt derűlátással, amíg követni tudtuk az első mérföldeken, Christophe Auguin, Yves Parlier, meg még néhányan szemlátomást gyorsabban haladtak nála, ám – gondoltuk – a verseny úgysem a Vizcayai-öbölben dől el. De, mégis. Legalábbis Fa Nándornak és a Budapestnek az 1996/97-es Vendée Globe-on ez volt a vízválasztó. Már otthon vettem a hírt, hogy Fa azért fordult vissza, mert a tőkesúlya gyanúsan viselkedett. „Közepes félszélben jövök, szinte biztos vagyok, hogy megmozdult a keel tengelye, amikor leejtette a daru, és most, hogy nagy pofonokat kapott, a mozgás tovább nőtt. Óvatosan sietek, Nándi” – jelezte rádión a hazaiaknak. Vagyis a rajt előtti átvizsgáláson, amikor felemelték a Budapestet, a darus malőr nem bizonyult következmények nélkülinek...

Vissza Les Sables d’Olonne-ba, tüzetes szemle, majd újabb nekiveselkedés a legalább 23 ezer 212 mérföldes (42 ezer 985 kilométeres) távnak. Fa egy kegyetlen vihar fáradalmait pihente ki éppen, amikor a panamai, Pelander nevű teherhajó útjába került. A cargo orrhulláma úgy megdobta a Budapestet, hogy az nekisodródott a nagy hajónak és számos létfontosságú alkatrész összetört rajta. „Elképzelhetetlen számomra, hogy így tovább menjek. És bevallom őszintén, nekem ez a sok véletlen már kivette az erőmet; a sors könyvében más van megírva, ezt nekem tudomásul kell vennem... Örülök, hogy élek, és ez nem túlzás, ha egy hullám fél méterrel odébb dob, az a nagy hajó begyűr maga alá, mint egy diódaráló.” A magyar szkipper tehát mehetett újra a kikötőbe – ekkor már egy hét késésben volt az élmezőnyhöz képest. Újabb másfél hét elteltével, miután a hibákat kijavította, még egy próbát tett, hogy csatlakozzon a földkörzőkhöz, ám további nehézségek, generátor hibák miatt feladta a versenyt.

Azt versenyt, amely a Vendée Globe-ok történetében talán a legeseménydúsabb volt: a későbbi győztes Auguin hajója ötven csomós szélben egy halzolás (irányváltás hátszéllel) közben lefeküdt és percekig úgy maradt, Thierry Dubois és Eric Dumont hajóját roncs lékelte meg (közbevetőleg: idén a 29 versenyzőből már csak 18 folytatja a küzdelmet, a kiesők közül öten vízen úszó azonosítatlan tárggyal – UFO: unidentified floating object – ütköztek...), Patrick de Radiguest egy hullám lesodorta a fedélzetről, csak egy reflexszerűen elkapott kötél mentette meg az életét, Raphaël Dinelli vitorlása felborult, a szkippert két nap elteltével a segítségére siető Pete Goss hatvan csomós orkánban, nyolc méteres hullámok közepette, háromfokos vízből mentette ki. Körülbelül egy héttel később, ugyanezeken a vizeken Tony Bullimore és Thierry Dubois vitorlása borult fel, szerencsére négynapi hányódás után mindkettejüket kimentették – a kajütben a nehéz időszakot átvészelő Bullimore a megsegítésére érkező Adeliade fregatt zajára kiúszott hajója, az Exide Challenger alól, első szavai ezek voltak: „Do you have a cup of tee?”

És ezzel még mindig nem volt vége: az előkelő pozícióban navigáló Gerry Roufs eltűnt. Hetekig keresték hiába, vitorlása, a Groupe LG 2-nek a maradványaira csak ’97 júliusában bukkantak rá Chilében. (Korábbi írásunkban Pete Goss-szal kapcsolatban írtam ezt, elnézést, hibáztam – Goss viszont orvosi irányítás mellett, műtétet hajtott végre a saját könyökén. A tükröt a térdéhez, a lámpát fejéhez erősítette.)

A 64 éves Fa most a népes mezőny harmadik legidősebb tagjaként a nyolcadik az aktuális Vendée Globe-on. Rajta kívül az amerikai Rich Wilson (67 éves), a holland Pieter Heerema (65) és az ír Enda O’Coineen (61) tagja a „sikoltó hatvanasoknak” (utalás a déli félteke hatvanadik szélességi körein dúló viharokra: shrieking sixties; O’Coineen időközben árboctörés miatt kénytelen volt kiszállni a versenyből....) Józan számítások szerint egy hét múlva érhet a Horn-fokhoz; nem kell vátesznek lennünk ahhoz, hogy esélyeit latolgatva belássuk, előrelépésre csak akkor van esélye, ha az előtte lévők közül valaki kénytelen feladni a haladást. Pozíciójára az a Conrad Colman veszélyes, aki a 2014/15-ös Barcelona World Race-n a Spririt of Hungary másodkormányosa volt. Fa előnye az utóbbi két napban erősen megcsappant az új-zélandival szemben, jelenleg nincs kétszáz mérföld, két nappal ezelőtt ugyanis túlnavigálta magát azon a ponton, amit dél felé (az Antarktisz, így a jéghegyek közelsége) miatt már nem lehet meghaladni – a magyar hajós lejelentette az esetet a versenyközpontnak, s miután a szabályok szellemében, a kilépési pont mögött hajózott vissza a megengedett térségbe, nem vár rá büntetés. Jellemző, hogy jóllehet, Fa csupán két mérfölddel tért el a megszabott iránytól, a chilei tengeri mentésirányító központ bejelentkezett nála e-mailben, hogy észlelték a Spirit of Hungaryt a veszélyes zónában...

Fa Nándor nevét nap mint nap legalább háromszázmilliónyian hallják a Vendée Globe kapcsán. A szkipper negyvenévesen, fizikai képességei csúcspontján az első Vendée Globe-ján képes volt mindent megtenni és mindent elviselni. Manapság bevallottan könnyebben fárad és nehezebben regenerálódik, talán ezért sincs a sor elején – már nem ambicionálja, hogy a legjobb legyen. Meglehet ez is közrejátszott újévi fogadalmában: az emberektől leginkább elszigetelt magyarként itthoni idő szerint éjfélkort kiállt a kormányállásba, abba az irányba fordult, amerre az otthona van, majd megbontotta a pezsgőjét. Egy pohár a tengernek, egy a szélnek, egy a hajónak és egy magamagának. Hajónaplója szerint elénekelte a Himnuszt az óceánnak, magának és mindenkinek, akik nem hallhatták, de talán gondoltak rá.

És mindezek után megfogadta, hogy ugyanolyan ember lesz, mint addig, ugyanúgy fog élni, ahogy addig. Viszont többet lesz a szeretteivel, mint addig.

A Vendée Globe-on továbbra is a francia Armel Le Cleac’h halad az élen, őt a brit Alex Thomson követi, mindketten a brazil partoknál, Rio de Janeiro magasságában hajóznak. Harmadik a francia Jérémie Beyou, aki a La Plata-öbölnél igyekszik minél jobb szelet kifogni. Rajtuk kívül még hárman – Jean-Pierre Dick, Yann Eliés és Jean Le Cam – kerülték meg a Horn-fokot, ahová rövidesen és hetedikként Louis Burton fog megérkezni. A győztes hajó jöttét a legfrissebb haladási adatok szerint január közepére várják a verseny rajt-cél kikötőjébe, a franciaországi Les Sables d’Olonne-ba. A kalkuláció feltételes módban van, a forgatókönyvet mindig az időjárás és az óceán írja, viszont ha a prognózis bejön, akkor a győztes átadja a múltnak François Gabart 2012/13-as 78 nap, két óra, 16 perc, negyven másodperces versenyrekordját.

* * *