Égett a 777-es, tanulságok – 1. rész: vészhelyzet, cuccal

A Las Vegas-i baleset egyik érdekes mellékkörülménye, ami sokaknak tűnt fel, különösen repülési berkekben, hogy a gép kiürítése közben az utasok jelentős része magával vitte a fedélzeten lévő kézipoggyászát is. A repülősajtó ezt meglehetős ingerültséggel fogadta, viszont érzékelhető, hogy a laikus utazóközönség többnyire semmi kivetni valót nem talál abban, ha valaki vészhelyzetben, a gép kiürítése közben, összepakolja a moytóját, és azzal indul a vészkijárathoz és a csúszdához. Az iho/repülés összefoglalójának erre vonatkozó kitételeire is érkezett bőven olyan reakció, hogy: „Naná, hogy elhozom, amim a fedélzeten van”. Hogy néz ki ez a kérdés a személyzetek és a repülésbiztonsággal foglalkozók szemszögéből? A kérdést Háy György nyugalmazott kapitánynak, repülésbiztonsági szakértőnek tettük fel.

– A szabály az, hogy egy repülőgép akkor állhat utasszállító üzembe, ha konkrét kísérlettel bizonyítják, hogy 90 másodperc alatt teljesen ki lehet üríteni a fedélzetet. Ez azt jelenti, mivel általában nem az összes ajtó használható, hogy durván másodpercenként egy utasnak le kell csúsznia a csúszdán, ez csomagokkal a kézben nem valószínű, hogy sikerülne. Ilyenkor, ha az ember azt szeretné, hogy lehetőleg ne csak ő meneküljön meg, hanem még a mögötte lévők is, akkor az a helyes cselekvés, hogy mindent hátrahagyva megy a kijárathoz, amilyen gyorsan csak lehet, elhagyja a gépet. Ha nem tör ki tűz vagy idejében eloltják, akkor úgyis vissza lehet menni, megmarad a holmi. Ha viszont valaki menti a holmiját, és ezért jóval nehézkesebben tud lecsúszni a csúszdán, annak az lehet a következménye, hogy mögötte néhányan meghalnak, akik egyébként nem halnának meg.

– Vannak olyan vészkijáratok kisebb gépeken, amelyeken átférni is nehezebb, egy méretes kézipoggyásszal ez nagy akadályt jelenthet.

– Akkor különösen, ha többszöri nekifutásra sikerül csak a poggyásszal együtt kijutnia valakinek. Az ember nem gyakorlott abban, hogyan kell egy ilyen vészkijárati ablakon kijutni, és amikor sikerül megtalálni a módját, addigra már igen sok másodperc eltelik, tehát sokkal kevesebb ember jut ki azon a kicsi kijáraton, mint ahányan kijuthatnának, hogyha betartanák azt a szabályt, hogy első körben az embert mentjük, és utána érdemes foglalkozni a tárgyakkal.

– Sőt, ha végig gondolom az időfaktort, az is értékes másodpercek kérdése, hogy valaki elővegye a fejfeletti rekeszből a maga cuccát.

– Gyakran az utasok lábhoz teszik vagy ölben tartják a dolgaikat, lehetséges, hogy ez önmagában nem jelent hátrányt, de a kijáraton való kijutást, az utasfolyosókon való haladást mindenképpen gátolja. Nem véletlenül alakult ki ez a 90 másodperces normaidő. Amennyiben a gép komolyan megsérül, és a szétfolyó üzemanyag meggyullad, akkor az általában másfél perc múlva szokott olyan súlyossá válni, hogy esetleg akik ennél később kerülnének sorra a kimenekülésben, azok már nem tudnak kijutni.

– Mennyire vannak tudatában az utasok mindennek? Úgy emlékszem, hogy a felszállás előtti biztonsági bemutatón nem szokott szerepelni ez a momentum.

– Ez az elvárás, de ezt nem hangsúlyozzák annyira, mint a többi tudnivalót, hogy hol vannak a kijáratok, hogyan kell becsatolni az öveket, az oxigénálarccal mi a teendő, és a többi. Ennek a hangsúlyozása nem szerepelt egyik légitársaságnál sem, amelyeknek a gépén láttam biztonsági bemutatót.

– Elképzelhető-e, hogy miután ez a mozzanat most már tényleg szemet szúrt a repülési szakmának, a légitársaságok vagy a hatóságok megpróbálnak valamit tenni az ügyben?

– A légitársaságoknak utasítaniuk kell a légi utaskísérőket, hogy ezentúl ezt is hangsúlyozzák. A hatóságoknál az eljárás kissé bonyolultabb, mert megfelelő rendelkezést kell hozni, azt ki kell hirdetni, a végrehajtását el kell rendelni, utána azt ellenőrizni kell. Viszont egy ilyen hatósági lépés minden légitársaságot kötelezne, de elég sok hangulati elem is belejátszik ebbe. Nem zárható ki semmiképpen, hogy esetleg ennek ez ügynek ez lesz a végkicsengése.

– Ha valakiről bebizonyosodna, hogy a kézipoggyászával elakadt a vészkijáratnál, és emiatt áldozatok voltak a gépen, elképzelhető, hogy felelősségre vonják, eljárást indítanak ellene?

– Ennek megválaszolásához inkább jogász kéne, de gyanítom, hogy amennyiben ezt egyértelműen a tudtára adták, hogy ne vigye a poggyászát, akkor igen. De ha nem adják egyértelműen a tudtára, egy utastól nem lehet elvárni, hogy magától kitalálja.

– A mostani helyzet szerint tehát az utaskísérőknek a feladata, hogy kiürítéskor hangosan jelezzék, hogy mindenki hagyjon mindent ott, és menjen?

– Általában nem ez történik. Ennél sokkal fontosabb dolguk van, az utasokat kell kifelé terelni. Ilyenkor még leállni vitatkozni, hogy hozza a poggyászt, vagy ne hozza, már nem fér bele. Ugyanis az a tapasztalat, hogy a vészhelyzetben az utasok általában kétféleképpen reagálnak: valaki vagy pánikba esik és óriási energiákkal törtet mindenen keresztül, vagy teljes letargiába esik és ül a helyén, utóbbiakat pedig igen nagy határozottsággal kell rábírni, hogy keljenek föl, és meneküljenek.

Szerkesztőségünk reméli, hogy az elmondottakat akkor is megfontolják légiutazásra készülő olvasóink, ha most még nem szerepel a biztonsági bemutatók menűjében a gépelhagyás mikéntje, és az élet védelmének elsődlegessége a poggyász megóvásával szemben. Az interjú következő részében a személyzet ténykedéséről, a csúszdákról lesz szó, illetve arról, mi fontosabb, helyezkedés szél szerint, vagy a gyors kiürítés.

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!