Dunakeszi csendélet, príma repülőidőben

Jó hírek érkeztek Dunakeszi felől: kiszivárgott információk szerint októberben az önkormányzat feloldja a reptérzárlatot, az pedig már biztos, hogy a focipályák tömeges telepítésének terve a reptérre már nem aktuális. A polgármester és stábja több fordulóban tanácskozott a repülőteret használó repülőklubokkal, többek közt az Opitz Nándor repülőklub képviselőivel is.

A következő interjú egy rövid, igen kellemes, de egyben tanulságos repülőút után készült: a HA-FBA lajstromjelű Zlin Z–43-assal – a kormánynál Vámosi Miklós, az Opitz Nándor repülőklub vezetője – Budaörsről szálltunk fel, hogy megnézzük Dunakeszit a levegőből. Merthogy ugye a repülőklub jelen pillanatban Budaörsön üzemelhet csak. Dunakeszin csend volt, néhányan a klubházak, néhányan a pálya mellől integettek a festése után Piroska néven emlegetett gépnek. Természetesen a hangárok zárva; a küszöböknél, a pályán repülő szerkezeteknek nyomuk sincs, a nagy szép mező furcsán üres az egyébként melengető őszi napsütésben. Príma repülőidő lenne, különösen kiképzésre.

– Az önkormányzat számunkra olyan szerződést adott, ami gyakorlatilag minden egyes pontjánál kedvezőtlenebb a jelenleg meglévő és az első fokú bírósági határozatban érvényesnek ítélt szerződésünk. Ez a szerződés az eredeti formájában egy 180 napos indoklás és következmény nélküli felmondás lehetőségét tartalmazta, ami innentől kezdve hiába volt 10 évre megkötve, egy féléves szerződésnek minősül. Ez egy olyan „deal breaking” pont volt, ami miatt tovább nem is tudtuk a többi pontot tárgyalni. A megbeszéléseink során a 30 százalékos terület más irányú hasznosítása továbbra is célja az önkormányzatnak, tehát erről nem tettek le, csupán most a szerződésekben nem jelent meg.

Tudni kell, hogy a Malév Repülőklub kapott üzemben tartásra, illetve együttműködésre, reptérhasználatra szerződést, de jelen pillanatig sem osztották meg velünk ennek a szerződésnek a tartalmát. Mendemondákból értesültünk bizonyos pontjairól, de amíg ezt nem látjuk hivatalosan, addig nem is szeretnénk állást foglalni, hogy mi van abban. Úgy tudjuk, hogy nem sokkal kedvezőbb, vagy nem jelentősen jobb, mint amit mi visszautasítottunk.

– Az a helyzet nem adódhat elő, amiről szó volt a polgármester részéről is, hogy netán a Dunakeszi repülőteret a Dunakeszi városi önkormányzat saját cége kezdi el üzemeltetni? Az a repülőtársadalomnak eléggé abszurdan hangzott, hiszen egy városi önkormányzat nem rendelkezik azokkal a szakszolgálati engedélyekkel és ismeretekkel, ami a repülőtér üzemeltetéséhez szükséges.

– Ez a veszély fennáll, ha a Malévval valami miatt nem tudják megkötni az üzemben tartási szerződést. Most úgy néz ki, meg fogják kötni, de ha nem, akkor a városi közüzemi kft. készen áll állítólag arra, hogy átvegye. Ahogy elhangzott, megfelelő csodálkozással fogadjuk ezt a lehetőséget, bár fenntartjuk azt, hogy szakembert bármikor lehet alkalmazni.

– Akkor ezt úgy lehet a polgármesternek megoldani, hogy a városi közüzemi cég soraiba vesz valakit vagy valakiket.

– Amennyiben ez tényleg komoly szándék és nemcsak egy fenyegetés.

– A következő, amin nagyon meglepődött mindenki: akit Dunakeszi önkormányzata jónak lát, elfogad és rábólint az illető személyére, csak az repülhet Dunakeszin. Tehát személyre szóló engedélyekről volt szó.

– Igen, mi is ezt hallottuk, hogy a Malév szerződéseiben ez szerepel.

– És mit lehet tenni ez ügyben? El lehet azt fogadni, hogy egy önkormányzat mondja azt valakinek, hogy te nem repülhetsz?

– Ez elég furcsa lenne. Nem tudjuk még, hogy ez a gyakorlatban mit jelent, mindenesetre szokatlan és a magyar sportrepülés történetében egyedülálló, hogy ha ezt a Malév Repülőklub elfogadhatónak tartja, akkor egy merőben új helyzetet teremt, aminek majd megvizsgáljuk a lehetőségeit. Bár jó szándékot feltételezünk, és úgy gondoljuk, hogy minden Dunakeszire települt, eddig hagyományosan ott repülő klub tagjai megkapják automatikusan ezt a reptérhasználati hozzájárulást.

– Jól értem, hogy tulajdonképpen még mindig arról van szó, hogy a Dunakeszi önkormányzat számára az ad mozgásteret ebben az egész bonyolult játékban, hogy két klub van, és ennek a két klubnak az érdekeit vagy elképzeléseit, hozzáállását kijátssza egymással szemben?

– Mi ilyet nem is merünk feltételezni egy felelős önkormányzatról.

– Az elmúlt időszakban a Malév Klub és az Opitz Nándor Klub között valóban voltak bizonyos ütközések a tekintetben, hogy mi az elfogadható az önkormányzattól, és mi az, ami nem.

– Úgy pontosítanám, hogy a követendő eljárásban volt eltérés. A Malév Klub elnöksége és a mi klubunk vezetősége eltérően ítéli meg a reptér jövőjével kapcsolatos tárgyalásokat, illetve követendő magatartást.

– Mondhatni úgy, hogy az Opitz a radikálisabb?

– Egyáltalán nem. Szerintem nem radikalizmus az, ha egy meglévő szerződésünk mellett kitartunk. Én úgy gondolom, hogy ez a jogkövetés, és ebben, ha ez szokatlan is, példát szeretnénk mutatni. Mi úgy érezzük, hogy az erkölcsi igazság mellettünk van, és eszerint szeretnénk továbbra is a tevékenységünket folytatni a repülőtéren.

– Dunakeszi részéről elhangzott az is, hogy azért sem szívesen tárgyalnak vagy egyeznének meg az Opitzcal, mert ugye van egy le nem zárult jogi eljárás.

– Ez így igaz, pontosabban van egy első fokú határozat, amit az önkormányzat megtámadott, mivel ő volt a vesztes fél, innentől kezdve az ügynek, mondhatni, ő az irányítója. Már rég le lenne zárva, ha elfogadta volna azt, amit eddig minden fórum, rendőrség, ügyészség, közigazgatási hivatal, első fokú bíróság és kúria mondott. Tehát, ha ők ezt elhinnék, akkor ez az ügy már le lenne zárva.

– Mi várható akkor most? Elterjedtek olyan hírek, hogy még októberben nyit a repülőtér.

– Ha jól számolom, és amennyiben a Malév Repülőklub aláírja a számára odaadott és számunkra ismeretlen szerződéseket, akkor megteremtődik annak a feltétele, hogy az önkormányzat következő képviselő-testületi ülése úgy határozzon, hogy megnyitja a repülőteret. Ami azért érdekes, mert többször nyilatkozta, hogy be sincs zárva. És akkor október végétől gyakorlatilag lesz egy nyitott repülőtér, ami a sportrepülés számára abszolút irreleváns, hiszen mindenhol október végével lezárul a szezon, a vitorlázórepülés.

– Legalább talán hullámot sikerül repülni télen.

– Ez azért érdekes, mert ha igaz az, hogy csak az repülhet ott, akinek engedélyezik, és akinek szerződése van, én alig tudom elképzelni, hogy 1-2 vitorlázógépre a tulajdonosok szerződést akarnának kötni egy önkormányzattal, amely még csak nem is sportszerű árakat épít be az árlistájába.

– Igen, mert ezek a hullámtáborok úgy szoktak zajlani, hogy idejönnek azok, akik hullámot akarnak repülni az ország bármely más repülőteréről.

– A sportszolidaritás és sportbarátság végét jelenti egy ilyen szabályozás. Ezért is nem értjük, hogy egyáltalán ez miért merült föl, illetve  remélni merjük, hogy ez ellen a Malév felemeli a szavát.

Dunakeszi csendjéhez képest más repülőtereken zajott az élet. Átrepültünk Farkashegy és Hármashatárhegy körzetén is, a hangárok körül és a küszöböknél várakozó vitorlázók, a levegőben is láthattunk jó néhány karcsú gépet, amint csavarták a termikeket. Hármashatárhegyen a hangárral szemközt a faházban épp akkor a repülőtér nyolcvanadik évfordulójáról emlékeztek meg a veteránok.

Amikor a pilóta rádión bejelentkezett, a határhegyiek repülésvezetője azt kérdezte, hogyan áll Dunakeszi ügye, és jelezte, a határhegyiek együtt éreznek a repterükről kitiltott sporttársakkal. A Z–43-as pilótája megköszönte az érdeklődést: a rövid beszélgetés lényege az volt, hogy az Opitz-klubé az erkölcsi igazság, és ennek tudatában a klub példát mutat a többi sportrepülőnek.

* * *