Budapesti buszok: a 200-asok legendája

Több mint másfél évtizeddel ezelőtt olvastam hasonló összefoglalót a BKV buszairól, de így utólag visszagondolva a szerzőnek szerencséje volt, akkoriban még viszonylag homogén volt a flotta, az Ikarus hat típusából tevődött össze: 260–280, 415–435, 405, 412. A járműfenntartás területén tevékenykedők valószínűleg visszasírják azt az időszakot, hiszen ma már jellemzően egy-egy garázs is több típusnak ad otthont, ráadásul a látszólag ugyanolyan buszok között is lehetnek olyan különbségek, amik megnehezítik a javítást, karbantartást (különböző motorok, sebességváltók, műszerfal, elektronika, ajtók, stb). Egy cikkben terjedelmi okokból szinte lehetetlen lenni összefoglalni a jelenleg forgalomban lévő összes budapesti autóbusztípust – főleg ha a másik két szolgáltató, a VT-Arriva és a Volánbusz járműveiről is meg akarunk emlékezni – ezért úgy döntöttünk, részekre bontva mutatjuk be a forgalmi állományt – elsőként az Ikarus 200-as családot – a sorozat végén pedig egy külön cikkben summázzuk majd a leírtakat.

Budapest volt az első város 1971-ben, ahol forgalomba állt a típus, és – a márka szerelmeseinek nagy örömére – valószínűleg az utolsó városok egyike lesz majd, ahonnan végleg kivonják a menetrend szerinti forgalomból. Egy típus ilyen maratoni pályafutása ritka, de azért nem példa nélküli: ne felejtsük el, hogy a londoni Routemasterek 1956 és 2005 között, negyvenkilenc évig voltak állományban, illetve néhány nosztalgiavonalon a mai napig megtalálhatók. Az Ik 260–280 idén tölti majd a negyvenhatodik életévét – és miután a metrópótlás miatt folyamatosan zajlanak a felújításaik (illetve tavaly gyakorlatilag egy új Ik 260 is épült), jó eséllyel a fél évszázados kort is megéli majd a típus. (Tehát mint típus, ilyen öreg busz természetesen nincs a BKV-nál, a legidősebb Ik 260 1983-as gyártmány, de ezen is minden ki lett cserélve vagy fel lett újítva. Átlagéletkoruk jelenleg közel huszonhat év.)

Az évek során kétezer-négyszázegy 260-ast vásárolt a BKV, jelenleg kilencvenkettő van belőlük forgalmi állományban, altípus szerinti bontásban ezek az alábbiak:

• huszonhét Ik 260.45: Rába D10 150 kW (Euro 0) vagy 155 kW (Euro I) teljesítményű motor és ZF 4HP 500 típusú négysebességes automataváltó
• ötvenhét Ik 260.46: Rába D10 150 kW (Euro 0) vagy 155 kW (Euro I) teljesítményű motor és Voith D851.2 típusú háromsebességes automataváltó
• nyolc Ik 260.30M: Rába D10 160 kW teljesítményű motor (Euro II) és Voith D851.2 típusú háromsebességes automataváltó

A .45 és .46 altípus tehát alapvetően ugyanolyan, csak a váltó típusa különbözteti meg őket, ezeket 1992-ig vásárolta a BKV. A későbbiekben Ikarus 415-ös, majd 412-es típusokat szereztek be, de a szükségesnél kisebb mennyiségben, illetve hosszú évek teltek el úgy, hogy egyáltalán nem vettek semmit. Így 2010-ben ismét érkezett néhány Ikarus 260 a járműkiadási gondokat enyhítendő: ezeket eredetileg a Hajdú Volánnak gyártották 1998-ban (GNX rendszámtartomány) és 1999-ben (GXW rendszámtartomány), 2009-ig Debrecenben szolgáltak, majd a szolgáltatóváltás miatt a helyközi forgalomban közlekedtek még egy évig. A BKV-s példányoktól eltérően a motorjuk az Euro II-es környezetvédelmi normát teljesíti, valamennyivel erősebb is, a sebességváltójuk pedig gyárilag hatsebességes mechanikus ZF volt, de ezeket pár év után a Hajdú Volán háromsebességes automatára cserélte. Eredetileg eltérő típusúak a futóművük is a BKV-nál megszokottól; az A tengely tárcsafékes.

Kelenföld kivételével az összes divíziónál fut még 260-as; a trolinál csak a .30M-ek, máshol vegyesen.

A típus egy-egy érdekesebb példányáról a galériában igyekeztünk megemlékezni, de az olyan különlegességekről, mint a Mikulásbusz, az Ezüstnyíl, az Allison-váltós vagy az alacsonyplatós korábban részletesen is írtunk.

A 260-as típus csuklós változata, azzal egy időben jelent meg, a bő két évtized alatt összesen 1680-at vásárolt a BKV, ebből mára 75 maradt. A legidősebb példányok jelenleg 1986-os, a legfiatalabbak 1993-as gyártásúak, átlagéletkoruk közel 27 év, de fontos megjegyezni, hogy itt is vannak olyan buszok, amik a valóságban fiatalabbak a forgalmiban szerepelő dátumnál, gondoljunk csak az egykori piros 7–173 vonalon közlekedő „Gyrosokra”, amelyek egy része 1998-ban gyakorlatilag teljesen újjáépült.

Altípusok tekintetében itt egy kicsivel egyszerűbb a helyzet, mint a 260-asoknál, csak kettőről beszélhetünk:

• negyvenhét Ikarus 280.49: Rába D10 150 kW (Euro 0) vagy 155 kW (Euro I) teljesítményű motor és ZF 4HP 500 típusú négysebességes automataváltó
• huszonnyolc Ikarus 280.40A: Rába D10 160 kW (Euro II) teljesítményű motor és ZF 4HP 500 típusú négysebességes automataváltó. Eredetileg egyébként ezek is 280.49 típusúak voltak, a fent említett „Gyros” program során lettek átépítve.

Kelenföld kivételével az Ikarus 280-asból is van még mindenhol, igaz Óbudán már csak három.

Használtan ebből a típusból soha nem vásárolt a BKV [szerk: 2002-ben tizenhetet vásároltak Miskolcról, ezeket kevesebb mint két év után le is selejtezték], bár itt is van egy kakukktojás, amely troliból lett átépítve.

Ez a típus egy méterrel hosszabb, mint az Ik 260, az ajtajai is szélesebbek a többi kétszázasétól, így valamennyivel kényelmesebb a fel- és leszállás. Első körben harminc közlekedett Budapesten, 1999 és 2007 között, de ezek az eredetileg orosz exportra szánt kocsik a VT-Arriva (akkori nevén VT-Transman) tulajdonában voltak. A BKV 2010-ben, a debreceni Ikarus 260-asokkal egyidőben vásárolt ötöt a Hajdú Volántól, ezek közül négy van még menetrend szerinti forgalomban, mindegyik a Trolibusz Divízióhoz tartozik. A változatosság kedvéért ezek is két altípusból tevődnek össze:

• egy Ikarus 263.10: eredetileg orosz exportra szánt változat, ugyanaz a széria, amit annak idején a VT-Transman is használt. Rába D10-es, 155 kW teljesítményű, Euro I-es besorolású motor, eredetileg hatsebességes manuális ZF váltó, de a 260.30M típusoknál végrehajtott korszerűsítéseket itt is megcsinálta a Hajdú Volán: háromsebességes Voith automatát kapott, illetve a mellső tengelyt tárcsafékesre cserélték. Az eredetileg GTZ-823, majd FJY-265, a BKV-nál pedig LUA-493 rendszámon debütáló példányt 2015-ben felújították, ekkor ismét IMAG Halas típusú üléseket kapott (gyárilag is ezzel szerelték, de Budapesten már Mór típusúakkal állt forgalomba), a hátsó tengelyét Rába MVG 009 típusú „csendes” hídra cserélték, illetve megkapta a negyedik rendszámát is, az NCA-263-at, amiből a számsor a típusára utal.
  A másik 263.10-es, a GZF-169 2015-ig volt forgalomban, jelenleg trolibusszá alakítása zajlik, tanulókocsi lesz majd belőle.
• három Ikarus 263.30M: ezek a buszok már eredendően is a Hajdú Volánnak készültek 2000-ben 190 kW teljesítményű Euro II-es Rába D10-es motorral és kézi váltóval, de ezeket is háromsebességes Voithra cserélték Debrecenben. Az első tengely itt már gyárilag tárcsafékes kivitelű.

Jelenleg tehát 171 Ikarus 200-as van még forgalomban, amelyek átlagéletkora valamivel több, mint 26 év. A sorozatunk következő részében a 400-asokkal folytatjuk.