Air Race Las Vegas: a finálé drámái, Besenyei, a legenda

Az ausztrál Mat Hall és a brit Paul Bonhomme végső összecsapása: ez volt az idei versenysorozat utolsó futamának tétje, maga világbajnoki cím. Már a pénteki edzésen is árgus szemekkel figyelték a két nagyágyú repülését a meglehetősen kedvezőtlen időben, az általában nyugatias, de a hatalmas sivatagi autóversenypálya fölött leginkább turbulens, váratlan irányokból támadó szélben. A pálya nagyon gyors, a fordulók nagyon élesek, két kört kellett repülni, a visszafordítóknál a szokásos G-túllépés veszélyén túl vigyázni kellett arra is, hogy a gép ne csússzon át a bemutató vonalon, mert az azonnali kizárást jelent.

Nos a hivatalos edzéseredmények szerint Mat Hall volt kettőjük közt a gyorsabb, új pályarekorddal, közéjük pedig másodiknak a kanadai McLeod férkőzött be, a világbajnoki küzdelemben már nem esélyes Arch a negyedik, Besenyei a tízedik volt. A szombati kvalifikáció jobb időjárást és érdekes eredményt hozott: a japán Muroya, aki már többször szerepelt a pódiumon az előző versenyeken, újabb pályacsúccsal az élre ugrott, azután következett a nagy páros, Hall és Bonhomme, majd Ivanoff, Dolderer, Arch, Chambliss, Sonka és Goulian volt a sorrend. Besenyei gyorsan repült, de két hibapontot is begyűjtött ugyanannál a kapunál. Nigel Lamb leszálláskor rövidre jött, a légcsavarja érintette a földet, és a futója is sérült.

A vasárnapi futamok előtt persze mindenki számolt, és világos volt, nyolcpontos előnyével Bonhomme számára fontosabb a biztonságosan gyors repülés, mert csak egy hatodiknál rosszabb hely veheti el tőle a világbajnoki címet, és ha persze ugyanakkor Hall győz a futamon.

A tizennégyes mezőny első párosa Velarde és Dolderer volt, a spanyol hiba nélkül teljesítette a köröket, de a német ugyanolyan tiszta repüléssel gyorsabb volt. Következett Pete McLeod és Ivanoff, a fiatal kanadai a négyes kapunál rontott, egyébként ő volt az, aki tavaly ugyanitt úgy győzött, hogy időjárási okok miatt elmaradt a döntő. A franciának csak az volt a lényeg, hogy hiba nélkül repüljön, bár egyszer a szárnyvége nagyon közel volt a pilonhoz, ami jelezte, hogy az erősödő szél nem könnyíti meg a pilóták dolgát, sőt, komoly felhők kezdtek gyülekezni nyugat felől.

Goulian és Arch párbaja elsősorban az utóbbinak volt fontos, aki az idény elején még világbajnoki reményeket táplálhatott, most pedig legalább a dobogó harmadik helyét akarta megszerezni összetettben. Az amerikai keményen és precízen repült, de az osztrák, aki Budapesten győzött, ezalkalommal  feledtetni látszott az utána következő futamok  csalódásait, és jobb időt repült, noha a visszafordító kubai tetején átesett a gépe. Le Vot az első pályaszakasz végén érintette a pilont, aztán ez nyilván elég idegessé tette, hogy aztán túlterhelje a visszafordítót, ez összesen öt másodperc büntetést jelentett, ellenfele, Bonhomme számára ez viszonylag kényelmessé tette a dolgot, igaz, a várakozási légtérből ő már azt jelentette, hogy nem látja a pályát az esőtől, és a szél is egyre turbulensebb lett. Bonhomme számára azonban így sem volt probléma tisztán és elegánsan végigrepülni a pályát, bejutni a legjobb nyolc közé, és egy lépéssel közelebb jutni a világbajnoki címhez. Egyébként leszállása után kiderült, olyan sűrűn esőben kellett repülnie, hogy több helyen megsérült a belépőél festése is, de mint később kiderült, más bajt is okozott az eső...

Következett az egykori Gripen-pilóta Martin Sonka, de a négyes kapu őt is megtréfálta, ami plusz két másodpercébe került, Kirby Chambliss lemásolta a repülését, ugyanúgy hibázott ugyanott, és még lassabb is volt, mint a cseh, mert az egyik visszafordítónál eléggé kisodorta a szél és korrigálnia kellett.  A trónkövetelő Matt Hall ellen Besenyei vette fel a harcot, azonban a magyar ász is túl erős szelet kapott balról, és leszelte az ötös kapu jobb  pilonját. És ekkor jött a meglepetés, a világbajnok-aspiráns ugyancsak elkaszálta az ötös jobb pilont, de valamivel gyorsabb volt Besenyeinél, úgyhogy ő nyerte a párbajt és a továbbjutás jogát, valamint az utolsó esélyt, hogy mégis megszerezze a világbajnoki címet.

Aztán az esőszünetben következett a nap igazi meglepetése: az élő közvetítés riportere kérdésére Besenyei Péter váratlanul bejelentette, hogy noha ott lesz a jövő évi helyszíneken, de versenyzőként már nem vesz részt a futamokon. Ezt az elhatározást már néhány idei versennyel ezelőtt meghozta: mostantól a családjára fókuszál, visszatér az airshow-világba, de a versenysorozat kitalálója, első győztese, a „keresztapa” abbahagyja. A hírre a magyar csapat hangárjában a futam összes pilótája felsorakozott a tiszteletére, megölelték, köszöntötték Besenyeit, a mezőny leginkább szeretett, és egyik legjobb pilótájaként búcsúztatták a magyar repülőembert. A záró sajtótájékoztatón elhangzott: Péter hiányozni fog, Péter legenda.

Aztán jött az utolsó párbaj a tizennégyes mezőnyben. Lamb gépét az előző napi affér után helyrehozták, keményen repült és olykor csak centik kérdése volt, de megúszta büntetés nélkül, de Muroya, a kvalifikáción leggyorsabb japán, most is gyorsabb lett.

A nyolcak elődöntőjét Dolderer nyitotta egy hibával a tízes kapunál, túl korán döntötte a gépet, Ivanoff ugyanott ugyancsak levonást kapott, és valamivel rosszabb idejével esett ki.

Pokolian izgalmassá lett a következő párviadal, Hannes Arch versus Bonhomme. Az osztrák hibátlanul gyors repülést mutatott be, de ha Bonhomme legyőzi, azzal már világbajnok, repüljön a nagy ellenfél, Mat Hall akármilyen jól. Nagy volt tehát a nyomás a brit Jumbo-pilótán, és hogy meg idegfeszítőbb legyen számára a döntő párbaj, már a levegőben volt, amikor kiderült: nem kezdheti megrepülni a pályát, technikai probléma miatt le kellett szállnia: telemetria-hiba, vagyis nem kapott a versenyvezetés megfelelő adatokat a gép sebességéről. Feltehetően akkor ázott be valamelyik fontos berendezés, amikor a gép kellemetlen perceket töltött az előző repülésekor a zuhogó esőben.

Martin Sonka szállhatott fel helyette, aki kétszer is hibázott, ellenfele Mat Hall pedig nyugodt és szép stílusban repülte be magát a legjobb négy közé, miközben Bonhomme gépén megpróbálták helyrehozni az elektronikát. Közben lefutott Goulian és Muroya párbaja is, amelyből a japán jött ki jobban, sőt, a legjobban: 49 másodperc alatt teljesített, ez volt a nyolcak döntőjének is a legjobb ideje.

Végül Bonhomme a versenybizottság sportszerű döntése értelmében mégis felszállhatott, és minimális különbséggel, de gyorsabban teljesítette a pályát, mint Arch, vagyis az első négybe került, ez pedig már a négyes döntő előtt azt jelentette, hogy harmadszor is sikerült megszereznie a világbajnoki címet. Ezek után a legjobb négy pilóta összecsapásának már kisebb volt a jelentősége. A sorrend végül Las Vegasban: az ausztrál futamgyőzelemmel vigasztalódhatott, amilért csak második lett összetettben, a régi-új világbajnok Bonhomme pedig egy második hellyel koronázta meg a szezont, a harmadik Dolderer, a negyedik Muroya lett. Az összetettben Bonhomme és Hall mögött Arch lett az idei sorozat bronzérmese.

A világbajnokság idei utolsó mozzanata a díjátadók után és a sajtóértekezlet végén egy Besenyeiről szóló videó-összeállítás levetítése volt...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!