A második Naprepülő: üzemanyag nélkül a Föld körül

A svájci Payerne városában mutatták be a futurisztikus konstrukciót: a Solar Impulse 2 a már eddig is nagy sikereket arató, remek repüléseket teljesítő Solar Impulse 1 utódja, még nagyobb teljesítménnyel, még nagyobb méretekkel – és még hatalmasabb feladattal.

Mint arról az iho/repülés többször beszámolt, a világ első, kizárólag napenergiával működő, nagy hatótávolságú gépe, a HB-SIA lajstromjelű Solar Impulse két éve tette meg első hosszabb útját a svájci Payerne-ből Spanyolországon át Marokkóba és vissza, majd tavaly San Francisco és New York között az amerikai kontinenst repülte át.

A történethez azonban hozzátartozik, hogy ezt az amúgy nagyon sikeres amerikai turnét már azért kellett kitalálni, mert a második gép nagy kalandja egy évet csúszott. Az új példány hatalmas szárnyának főtartója még 2012-ben a terhelési próbák során eltört, a Solar Impulse 2-t át kellett tervezni, új technológiákat kellett fejleszteni hozzá.

Sőt, mint a mostani bemutatón elhangzott, új anyagokat kellett kitalálni, a nagy szilárdságú főtartó köré olyan szárnnyal, amelynek burkolóanyaga kétharmadával könnyebb, mint a nyomtatott papír!

Visszatekintve a két pilóta, Andre Borschberg és Bertrand Piccard épp azért tartotta szerencsésnek a csúszást, mert a plusz egy év alkalmat adott egy minőségileg jobb konstrukció megalkotására.

A Solar Impulse 2 látszólag az előző Naprepülőgép alaposan felnagyított változata: a „trükk” ugyanaz, négy elektromos motorját a szárny felső borítását alkotó 17 ezer napelem energiája hajtja, a nappal gyűjtött áram elegendő a teljes éjszakai repüléshez is, ezt az előző gép már több alkalommal bebizonyította. A légcsavarokat forgató motorok is erősebbek, illetve jobb hatásfokkal dolgoznak, mint az első gépen. Megmaradt a jellegzetes, „földig érő” függőleges vezérsík is a farokkerékkel.

Mindehhez jön egy, a korábbinál nagyobb törzs, tágasabb, 3,8 köbméteres pilótakabinnal, ami lehetőséget ad a repülőgép vezetőjének, hogy az ülés mellett, kissé összekuporodva, de aludjon néhány órát, amíg a gépet az úgynevezett „virtuális pilóta” irányítja, és persze a földi irányítóközpontból is figyelik, követik a mozgását.

Ahogy a bemutatón a konstruktőr-pilóták egyike, Andre Borschberg fogalmazott, a gép energiaszempontból tökéletesen fenntartható módon működik, a pilótának is így kell működnie, tekintettel arra, hogy ez alkalommal olykor akár hat napig egyfolytában a levegőben kell, hogy maradjon a gép, például a Csendes-óceán átrepülésekor.

A Solar Impulse 2 súlya 2,3 tonna, a fesztávolsága 15 százalékkal nagyobb, mint az előző konstrukcióé, vagyis 63 méter helyett 72 méter, jellemző, hogy a 747-400-as fesztávolsága 64, az új 747-8-asé pedig 68,5 méter. A HB-SIA utazósebessége 70 kilométer volt óránként, ha a szélviszonyok megengedték, addig a HB-SIB maximális sebessége eléri a 170-et, de éjszakára, az energia megőrzése okán, le kell lassulnia 25 csomóra.

Komoly előrelépés az első géphez képest, hogy az elektromos rendszert szigeteléssel látják el, a gép így esőben is repülhet. Fontos rendszereinek tartalékkörei is vannak, tehát javul a megbízhatósága, ami megint csak létfontosságú lesz, tekintettel a feladatra: a HB-SIA ugyanis leginkább szárazföldek felett repült, a HB-SIB meg kell, hogy küzdjön két óceánnal. Piccard szerint nem kell félteni a gépet a nagy víz közepén sem, mert egyrészt van egy erős meteorológus csapat és egy nagyon fejlett modellezési rendszer, aminek révén pontosan meg lehet jósolni az időjárási helyzetet, másrészt a gép rugalmasan reagálhat mindenre, hiszen nem korlátozza a rossz időjárás elkerülését az üzemanyag.

Az idei év a berepülésé, a próbáké, a nagy kaland jövő év tavaszán-nyarán, áprilistól zajlik majd, a 35 ezer kilométeres keleti irányú, az északi féltekén zajló föld körüli repülést az Öböl térsége, India, Burma, Kína és az Egyesült Államok érintésével tervezik, a pontos leszállóhelyek kijelölése külön előkészítést igényel, hiszen a landoláshoz le kell állítani a repülőtér forgalmát, és egy hatvanfős karbantartó-segítő csapatot kell majd utaztatni a repülés mindegyik pontjára. A tiszta repülési idő megközelítőleg húsz nap lesz, ami öt hónapra oszlik el, hiszen az összesen tíz szakasz lerepülésével mindig meg kell várni a legkedvezőbb időjárást.

Föld körüli repülések már bőven voltak, de Nap-hajtotta géppel még soha senki nem próbálkozott: mi teremtünk példát, referenciát, mondta Piccard és Borschberg, jelezve, hogy ez a gép és ez az út erősen feszegeti a határokat. Mind a technológia, mind az emberi teljesítőképesség és pilótatudás határait.

* * *

Indóház Online - Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!